„Méltó arra, hogy ezt meg tedd neki...”

„Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj…” (4,6)

Milyen könnyen eldöntjük, hogy ki mire méltó és mire nem, ki mit érdemel és mi az, ami semmiképpen nem jár neki. És általában milyen más mércével mérünk magunknak, amikor az érdemek és ajándékok tekintetében rólunk születhetnek döntések. Az emberek nagy része magának kedvez, a költőt idézve: más szemében a szálkát ő megleli, de a magáéban a gerendát feledi. Lukács történetének szereplői másképpen viselkednek. A kegyes zsidók nem átallják megkérni Jézust, hogy menjen el a római katonatiszt házába és gyógyítsa meg a szolgáját, mert ez a pogány ember érdemes erre. Jól ítélik meg népük és hitük ellenségét. Nem zsigeri gyűlölet és megvetés szól belőlük, hanem a tisztelet és a megbecsülés az iránt az ember iránt, aki érdeklődik hitük és reménységeik iránt, akit foglalkoztatnak a lélek dolgai, a saját hite szerint és a mások meggyőződését sem feledve és kizárva. Még istentiszteleti helyet is építtet Izrael fiai számára. S hogy komolyan gondolja a természetfölöttivel való kapcsolatot, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy beteg beosztottjáért kérleli a véneket, járjanak közbe a gyógyulásáért. És Jézus útra kel a szavukra. És most jön a második szokatlan dolog! A magas rangú és tehetős, emberei és ellenségei által megbecsült katona kijelenti magáról, hogy nem méltó a rabbi látogatására, sőt a találkozásra sem. Nem csak azért, mert ismeri a törvény tilalmait, sőt, sokkal inkább azért, mert felismeri Jézusban az isteni teremtő erővel és hatalommal bíró személyt. Amire a választott nép tagjai- néhány kivételtől eltekintve-, hivatalos vezetői nem képesek, ő igen. Hiszi, hogy ahogy ő hatalmat gyakorol a légió katonái felett, úgy uralkodik Jézus a világ törvényszerűségei és erői fölött. Hitére és alázatára megkapja a választ, a csodát. Mi pedig, megkaptuk megőrzött szavait és példáját. Legyen ez a történet visszatartó erő mások és önmagunk hamis megítélésétől.

Bocsásd meg istenünk, hogy olyan sokra tartjuk magunka és oly kevésre másokat. Add, hogy alázattal, ajándékként fogadjuk fiadat és a világ urát lássuk benne, akinek kezében van minden hatalom.