„ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és ne mentegesd” (9)

Annyira szívbe markoló ahogyan Isten arra kéri az övéit, hogy Ő legyen nekik a legfontosabb, ha már Neki ők a legfontosabbak. Az egész úgy kezdődött, hogy azt mondta Isten az övéinek, hogy ott van az a fa, és ha esztek belőle, akkor elhagylak titeket, akkor meg fogtok halni. Ha nem engedelmeskedtek, akkor meghaltok. Ezt kapja az első Ádám.

Aztán jön a második Ádám, akinek azt mondja Ő, hogy ha felmész arra a fára, ha engedelmeskedsz, akkor el foglak hagyni és meg fogsz halni. Ezt kapja Krisztus helyettünk, miattunk és értünk. Ő, a legdrágább az Istennek, a szeretett fiú, akiben gyönyörködik, akivel egyek, akit feláldoz értünk, hogy mi élhessünk.

Ha ezt megértjük, akkor olyan mértékű lesz bennünk a hála, hogy nincs az a kapcsolat, csábítás, kísértés, ami el tudna választani minket Istentől. Ha megpróbálja is, akkor sem engedhetünk neki. Mindegy, hogy ki, hogy milyen kapcsolatban vagytok, még ha a feleséged is, akit karjaidba zársz, akkor sem tagadhatod meg az Istent, aki téged a karjaiba zárt.

A keresztyénség a hála és az öröm vallása, és aki ezt felül akarja írni, aki ezt tönkre akarja tenni, annak nincs sem szánalom, sem kímélet, sem mentegetés. Nem azért mert, ő fontosabb, mint te, hanem Isten értünk hozott áldozata fontosabb, mint bármi más. Más istenek vagy az Isten, valójában minden döntésünk erről szól.