„Ne tegyetek úgy, ahogyan ma itt még megtehetjük, mindenki ahogyan jónak látja, mert még nem mentetek be a nyugalom helyére, az örökségbe, amelyet majd neked ad Istened, az ÚR.” (8-9)

Az általam is nagyra becsült és szeretett Jordan B. Peterson pszichológusnak tavaly jelent meg magyar nyelven is legújabb könyve „Mi, akik Istennel birkózunk” címmel. Az alcíme is izgalmas a könyvnek: „Eligazodás egy Istentelen világban”. Már a címe miatt sem lesz hazánkban bestseller, de aki veszi a bátorságot, hogy elolvassa az szerintem egy-két „aha-élménnyel” gazdagabb lesz. A szerző birkózik, egy-két helyen sérül, sántul, de aztán - hasonlóan Jákóbhoz – hercegként vonul be a szent földre.

A könyv egyik fontos erénye, hogy egy pszichológus írja, akinek fontos nemcsak az elemzett szöveg, hanem a szöveg ihletője is, szereti azt, akivel birkózik. Ez a szeretet ismerteti fel vele, hogy Isten mindig rendet, struktúrát, medret ad az emberi élet folyásának. A szabályok, a törvények, mind-mind az Isten emberszeretetének a struktúrái, hiszen nekünk lesz jobb, könnyebb, élhetőbb, méltóbb, ha megfogadjuk szavát.

Az ígéret földjének egészen más struktúrája, szokása, valósága lesz, mint annak az időszaknak, amikor még nem volt meg, csak az ígéret. Isten különbséget tesz kint és bent, még itt, már ott, most és akkor között. Ma még ez a szokás, mert még nincs templom, még nincs abban a formában meg minden, mint ahogy majd akkor ott lesz. De amikor odaérünk, akkor már nem tehetjük azt, mint amit most, mint amit itt. Nem ismerős? A Krisztusban elnyert új élet lényegét tekintve egészen más kell legyen, mint előtte, a királyi menyegző vendégeként más lesz, mint útszéli koldusként. Ez a keresztyénségünk egyik fontos fokmérője: a változás, vagyis amit a kegyelem belőlünk formált.