„Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket, kössétek azokat jelként a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon.” (18)

Azt mondják – és amennyire ezt ellenőrizni tudtam így is van – ahhoz, hogy egy zsidó bíróság elfogadjon egy tanúságtételt, mindig két tanúnak kell lennie. Bizonyos esetekben több is kellhet, de kettő alá nem megyünk. Éppen ezért, egy hithű, zsidó férfi életében mindig lennie kell két dolognak, jelnek, ami egyszerre tanúskodik arról, hogy Isten törvénye szerint él. Az egyik jel az mindig vele van, vagy rajta van, helyesebben úgy van rajta, hogy nincs, hiszen a szövetség jele, a körülmetélés tanúskodik. A másik ilyen jel a tfilin, ez a hosszú bőrszíj és a hozzátartozó szögletes kis bőr dobozocska, mindkettő feketére festve, amiben ott van a négy ige, négy idézet a Törvényből.

Az egyik és talán a legfontosabb az itt olvasott parancs, hogy az igék, az Isten kimondott szava, az legyen mindig jelként a kezére és a fejére kötve a hívőnek. De ez csak jel, ez „csak” tfilin, mert a lényeg nem azon van, hogy mi van a kezen vagy a fejen, hanem, hogy mi van a szívében az embernek. Így indul a történet, hogy fogadd be a szívedbe az Isten szavát és ennek jeleként, legyen látható így is. Jechiel Michel Hálévi Epstein rabbi, az Áruch Hásulchán törvénykönyv összeállítója azt írja egy helyen, hogy aki úgy veszi magára a jelet, hogy annak nem az értelmére koncentrál, az nem teljesíti a törvényt és olyan, mint „egy tudatlan majom”. Mert a lényeg nem a jel, hanem a jelzett dolog.

Jézus sokszor a vallásos elit szemére veti, hogy sokkal többet foglalkoznak a jelekkel, a látványosnál látványosabb dolgokkal, mint a lényeggel. Nem elég valaminek látszani, hanem azzá is kell válni. Szeretetet kívánok és nem áldozatot, mondta egyszer Valaki. Ezt kössük oda, ahova tudjuk…