Csak te menj oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az ÚR mond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, az ÚR mondott neked: mi pedig meghallgatjuk, és megtesszük azt. (27)

A Narnia krónikájának főhőse egy kislány, akinek találkozni kell az oroszlánnal, mert a történet szerint ő győzi majd le a gonosz hatalmát. De ez a találkozás mégis félelmetesnek tűnik. Ekkor hangzik el egy mondat, nevezetesen, hogy „Igazad van félelmetes, de jóságos is” - ez aztán bátorságot önt a kislányba és odalép a hatalmas oroszlán elé, hogy közbenjárjon nála a testvérei megmentéséért.

Hasonló érzések lepik meg az Isten szavát meghalló embert. Rácsodálkozik az Isten hatalmára és félelem lesz úrrá rajta. Tudja ugyanis, hogy az Úr színe előtt elveszhet, mert aki tűzben jelentette ki magát megemésztheti a porszem embert. Az Istenfélelem itt válik realitássá. Az ember meglátja a maga esendő voltát, ugyanakkor felismeri a mindenható Istent, akinek nem léphet színe elé. Mégis hallani akarja, mégis tőle akar segítséget. Mit tehet? Odaküldi azt, aki eddig is elé állt, aki közbenjárt, aki mindig figyelt szavára. Csak te menj! Ez az Isten emberének feladata. Vállalni, hogy a félelmetes helyzetekben is felismerje az Isten jóságát és irgalmát és elhozza az örömhírt, hogy az a tűz, amiből Isten szól nem elveszít, hanem megment.

Vagyok, aki vagyok! Veled vagyok! Az Isten életmentő szava szól, kijelenti akaratát. Mózes által, a próféták által és legteljesebben egyszülött Fia által. Immánuel! Velünk az Isten! A feladat a mienk, hogy halljuk és cselekedjük akaratát és akkor a tűz, a Szentlélek tüze átformál, megerősít és életet ad.

„Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!”
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat. Ámen