Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is (9)

Ismétlés, összefoglalás, (zár)számadás. Talán ezek a fogalmak lesznek aktuálisak ezekben a napokban mindenfelé. Akár az iskolapadban, akár a munkahelyen ér bennünket az új esztendő, a mögöttünk levő időszaknak a lezárása áll előttünk. Mert akkor van tovább, ha látjuk és értelmezzük a mögöttünk levő időt, történéseivel, veszteségeivel és ajándékaival együtt. Mózes is erre hívja a népet. Ismétel és számot ad mindarról, amit átéltek az eltelt 40 évben, és azt mondja, úgy lépjenek tovább, úgy kezdjenek újat, hogy őrizzék meg a tanultakat. Mert hosszú és nehéz tanulás volt ez az út. Hiszen amiket átéltek, amiket megtapasztaltak azon keresztül lehet tovább látni.

Saját szememmel láttam, saját fülemmel hallottam, emlékszem rá. Milyen jó, hogy vannak emlékeink. Legyen az jó vagy rossz emlék visszaidéznek elénk valamit vagy valakit, és ezzel a múlandóság egy apró részlete maradandó lesz bennünk. Gyerekkoromban sokszor hallgattam Nagymamám történeteit, hogyan éltek, hogyan sírtak és nevettek, hogyan oldottak meg nehéz helyzeteket, hogyan maradtak igaz emberek akkor is, amikor más nem, hogyan fogta Isten a kezüket és mutatott számukra új utakat ott, ahol emberileg nem volt tovább. Azt gondolom ezek a történetek ma is tanítanak és erősítenek engem, és amikor tovább mesélem bízom benne, hogy erősíteni fogják még az unokáimat is.

Amikor Mózes emlékezteti népét, azt idézi fel, ami nemzedékek sorát tartotta meg az életre. Nem egy mesebeli rózsaszín világról, egy akadálymentes útról szól a története. Éppen ellenkezőleg. Könnyekről, hűtlenségről, bűnökről, bizonytalanságról és kilátástalanságról. Mégis emlékezni kell, mert ezek fölött és ezek által ragyogott fel az új reménye. Isten törvénye örökérvényű, nem lehet elfelejteni, mert általa ragyog fel az Élet. Meglátni az Istent saját szemeinkkel könnyeken át lehet, hogy átformálja azt igaz gyöngyökké. Hát emlékezz és emlékeztess a szabadító Istenre!

Köszönöm Uram, hogy láthatom mindenben hozzám hajló kegyelmed, még akkor is amikor minden elveszni látszik. Emlékeztess, hogy soha nem Nélküled, hanem mindig Veled mehetek tovább. Ámen