„A mai naptól kezdve rettegést és félelmet keltek a népekben előtted mindenütt az ég alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled.” /25/

Két dolgot tár fel előttünk a mai ige. Mi keresztyének is hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a világra, hogy azt mondjuk, aki nincs velünk az ellenünk van. Tehát fekete-fehéren látjuk a világot. Valaki vagy református, vagy nem, vagy velünk van vagy ellenünk. Mondhatnánk, hogy ez egy tisztán Ószövetségi álláspont. Azonban ettől még az ószövetségi Izráel látásmódja is színesebb. Ha figyelünk láthatjuk, hogy Edóm, Móáb és Ammón nem ellenség, hanem testvérnép, az ő országukat nem szabad bántani, nekik az Úr adott örökséget. Az Ószövetség viszonyai ugyan kicsit mások, mint a mai ám ma is hasonló a helyzet. Nagyon sokszor azzal kötjük le az erőnket, hogy úgymond testvér háborúkat vívunk. Kimennek a református gyerekek hittanóráról, és amint ismét együtt vannak a katolikusokkal számon kérik rajtuk, hogy ők miért bálványimádók, mert ennyit értettek meg a második parancsolat értelmezéséből. Van, hogy még református a reformátust is számonkéri bizonyos hittételek kapcsán. Ez a hit és a keresztyén testvéri szeretet félreértése. Azt mondja az Úr Izráelnek, hogy ne kezdjen háborút a testvér néppel szemben. Ez számunkra is azt jelenti, hogy nem kell nekünk erőszakkal lenyomni a saját hittételeinket mások torkán. Egy közös alkalmon, nyugodtan figyelhetünk arra, ami közös bennünk, ha pedig szóba kerülnek is különbségek, a másik szabadságát elfogadva nyugodtan hitvallást tehetünk hitünkről, ám téve mindezt úgy, hogy nem sértjük meg a másik hitét, nem kicsinyeljük le, nem tartjuk kevesebbnek a miénknél. Ma még tükör által homályosan látunk mi is és ők is. Van, aki más tempóban halad a hit útján és időbe kerül neki felismernie olyan igazságokat, amelyekkel mi már tisztában vagyunk. Van, hogy mi is tévedhetünk, mert félreértettünk valamit, egész életünkben tanulnunk kell. Aztán olyan is előfordulhat, hogy két egymást kizárónak tűnő állításról végül kiderül, hogy egyszerre igazak, mert a világ csak nekünk tűnik fel fekete-fehérben.

Egészen másként szól azonban az ige az ellenséges népekről. Azonban biztos vagyok benne, hogy ezt az igét elsőre nem érezzük sajátunknak. Azt mondja az Úr, hogy ha nevedet és híredet hallják remegnek és reszketnek a népek. Valljuk meg őszintén nem ez a mindennapi tapasztalatunk. Olyan kicsinynek és erőtlennek érezzük ma a keresztyén közösségeinket, hogy elbátortalanodunk a hitetlenekkel szemben. Az ige azonban nekünk is szól, és Isten igazsága ma is ugyanaz. A világ, a hitetlen ember fél, félnek meghallgatni a keresztyén igazságot, mert mi van, ha hallanak valami elgondolkodtatót, mi van ha ahogyan eddig látták a világot, ahogyan eddig felépítették az életüket arról kiderül, hogy hamis, hogy rossz alapra építettek. Vannak szülők akik félnek hittanra járatni a gyereküket, mert mi lesz, ha „szentfazék” lesz belőlük. Mert ma az az álláspont, hogy az embernek erősnek, számítónak, anyagiasnak kell lennie, másképpen nem nyerhet, a keresztyénség pedig pont ennek az ellenkezőjét hirdeti. Lássuk meg, hogy mégis a gyenge, a lekicsinyelt, a szánalomra méltónak titulált győz. Mert míg a hitetlen ember próbál valahogy erővel kicsikarni valamit az életből és másokból, ami az övé lehet. Addig nekünk a mi Istenünk ráadásul adja mindezeket, mert hit által mi az Ő örökségének birtokosai vagyunk.

Imádság:

Mindenható Urunk! Köszönjük, hogy általad testvérekké lehetünk a hitben, még akkor is, ha emberi gyarlóságunk miatt sokszor nem látunk tisztán. Köszönjük, hogy tanulhatunk egymás hitéből, és erősíthetjük egymást. Könyörgünk hozzád, add, hogy az ellentétek helyet a testvéri közösségre törekedhessünk keresztyén testvéreinkkel. Add, hogy kicsinységünket, gyengeségeinket ne összetörjünk, hanem lehessen még nagyobb a reménységünk benned, hiszen Te erőd, erőtlenség által ér célhoz. Krisztusért, a győzedelmes Úrért kérünk, hallgass meg. Ámen.