„A pusztában is láthattad, hogy egész úton, amelyen jártatok, úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogy a fiát viszi az ember, míg el nem érkeztetek erre a helyre.” /31/

Gyermekkoromban édesapám nagyon gyakran tette fel nekem ezt a kérdést: „Mi az fiam, szelektív a memóriád?” A kérdésben pedig benne van a válasz a mai napig. Nagyon sok dolgot képes vagyok elfelejteni, mert nagyon sokszor egyáltalán nem arra figyelek, amit mások fontosnak tartanak. Ez azonban nem egy egyéni, csak rám jellemző tulajdonság. Ugyanis az emberi memória eredendően szelektív. Ha nem így lenne az agyunk nagyon hamar túlterhelődne, mert minden emlékünk egyszerre lenne a felszínen. Az agyunk tehát szelektál, így hosszú távon csak arra emlékszünk, ami nekünk fontos, amit gyakran szoktunk felidézni. Így az is lehetséges, hogy két ember, akik sok tekintetben ugyanazt élték át az életükben mégis egészen különbözően látja a világot. Gondoljunk két testvérre. Hasonló genetikát örököltek a szüleiktől, ugyanott születtek, ugyanabba az iskolába jártak, ugyanazon feltételek mellett kezdték el a felnőtt életüket, közben mégis egészen másképp látják a világot. Mert más dolgokat tartottak észben. Lehet csak a rosszra is emlékezni, és a múlton rágódni. Lehet mindig a múltbeli sérelmeket előrángatni a fiókból. Ám lehetséges szem előtt tartani a jót is, így elsősorban arra emlékezni.

Hogy mire emlékszünk, meghatározza azt is, hogy hogyan tekintünk a jelenre, ugyanis nem mindent jegyzünk meg, amit látunk vagy hallunk. Hogy mit látunk ma magunk körül, hogy mire fókuszáljuk a figyelmünket, az emlékeinktől függ. Ha a múltból is csak a sérelmekre emlékszünk, akkor a jelenben is azt fogjuk először észrevenni, hogy mit tekinthetünk magunkra nézve sértőnek, bántónak. Mindezek pedig előre vetítik azt is, hogy mit gondolunk a jövőnkről, hiszen ha a csak a rosszra emlékszünk, ha a jelenben is csak azt vesszük észre, ami csalódásra adhat okot, akkor ezt fogjuk várni a jövőtől is, így oda a reménységünk.

Igénk azt mondja: „A pusztában is láthattad...” Mert te is láthattál volna mást is, mert Isten veled is ott volt a csalódások között is. Mert Isten számodra is oly sok mindent adott amiben örömödet lelhetted volna. Vannak emlékek, amiket még ma is, a csalódások után is fel lehet idézni, sőt oly sok emlék van, amit más színben lehet látni, hiszen még a nehézségeket is fel akarja használni Isten arra, hogy téged építsen. Láthattad, ha akartad, és láthatod ma is Isten gondviselését az életedben. Így megtapasztalhatod az Ő jelenlétét ma is, és tudhatod, hogy bármilyen borúsnak is tűnik a jövő Ő nem marad el mellőled ezután sem.

Imádság:

Seregek Ura! Te győztes vagy. Te győztél életem nehéz időszakaiban is a fenyegetések felett. Te győzni tudsz ma is a bánat, a keserűség felett. Köszönöm neked, hogy benned és által lehet boldog a jelen, és reményteljes a jövő. Könyörgöm, add, hogy láthassalak Téged, és azoknak is megmutathassam a Te győzelmedet, akik ma még csak a sötétséget látják. Krisztusért, a Szabadító Úrért kérlek, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.