„Igazam van! Haragszom mindhalálig!” /9/

A Homo Sapiens nevű élőlények van egy különös tulajdonsága más állatokkal szemben, ugyanis mi képesek vagyunk történeteket mesélni és hinni bennük. Ennek köszönhető az, hogy hatalmas mennyiségű ember képes az egymással való együttműködésre. Nagyon erősen kell például hinni abban, hogy több mint tízmillió emberben lehet bármi közös, így ők egy néphez tartoznak. Nagyon erősen kell hinni, hogy az állam által hozott törvények a mi érdekeinket szolgálják, hogy betarthassuk azokat. Az ilyen kollektív mesék azonban felhasználhatóak gonosz célokra is. A második világháború idején ugyanis több millió ember olyan erősen hitte, hogy a német faj felsőbbrendű minden más embernél, hogy képesek voltak a halálba menetelni emiatt a mese miatt. Nem csak tömegek szintjén működik azonban ez így.

Cikornyás, jól megkomponált történeteink vannak akár családok szintjén is arról, hogy kit illik szeretni és kit illik gyűlölni. Két végletet látok. Ha családtagról van szó, aki nyilvánvalóan bűnös életet él, a család közös meséjében való hitt miatt a legsúlyosabb bűnből is ki kell mosdatni őt. Míg azokat, akik őt jogosan vagy jogtalanul támadják legalább is ki kell javítani, vagy egyenesen gyűlölni illik. Ha az én fiam annyira szereti a feleségét, hogy igyekszik mindenben kímélni őt, akkor a menyem lusta, mert mindent meg kell csinálni helyette. Ha a lányomat annyira szereti a férje, hogy igyekszik mindenben kímélni őt, akkor a vejem egy arany ember. Ha az én fiam megütött valakit az iskolában, csak joggal védte meg magát, ha viszont az n gyerekemet ütötték meg jogos önvédelemből, akkor biztos, hogy a másik volt a hibás. Ám vannak helyzetek mikor a testvér, vagy más családtag bánt meg bennünket, és bizony ilyenkor új mesét kell kitalálni a gyerekemet is el kell tiltani a másik gyerekétől, mert attól csak rosszat tanul, hiszen nézzétek meg már az anyja is milyen volt.

Miért meséljük ezeket a történeteket, miért hiszünk bennük? Mert igazunk van, mert a mi mesénk igaz. Ám ilyen meséje mindig van a másik oldalnak is, akik pedig vele tartanak, azoknak illik ezt a történtet igaznak tartani. Igazam van. A saját igazságunkban való hit mindig ellenségeskedést, haragot, fájdalmat szül. Jónás szerint az ő igazsága annyira fontos, hogy azért el kellene pusztulnia egy világváros teljes lakosságának. Egy dolgot kell felismernünk a mai napon, míg a mi igazságunk a halálig tart, addig az Isten igazsága és kegyelme örök. Engedjük, hát el a saját meséinket, kitalált történeteinket az igazságról, és engedjük Istennek, hogy megdöntse megingathatatlan hitünket a saját igazságunkban.

Imádság:

Mindenható Isten! Te látod tévedéseim. Te látod, hogy milyen sokszor magamban, a saját igazságomban bízom, még akkor is mikor te figyelmeztetsz, mikor a te igazságod, valami egészen másra tanít. Add Uram, hogy félre tudjam rakni a saját igazságomat, és bízhassak egyedül benned. Engedd, hogy meg tudjak bocsátani, engedd, hogy a te szereteted által láthassak tisztán másokat is. Azokat, akik a segítségemre szorulnak, és azokat, akik nekem tudnak segíteni. Krisztusért kérlek hallgass meg kegyelmesen. Ámen.