Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. (1)

1984-ben jártam először Borkumban, egy olyan szigeten, ahol valamikor halászok éltek. Sok bálnacsontból való kerítéssel találkoztam, de a legérdekesebb az a kapu volt, melyet bálnaálkapocsból csináltak. Majdnem kétszer olyan magas volt, mint én. Megértettem: egy bálnának semmi, bekapni egy embert. A fizikából nekem ennyi elég.

A dzsainizmus egy ősi indiai vallás. A dzsainisták gondosan kerülik, hogy kárt tegyenek bármilyen élőlényben, legyen az akár a legkisebb rovar is. Szerzeteseik, gyakran szájmaszkot viselnek, hogy véletlenül se nyeljenek le apró rovarokat a levegőben, vagy seprűvel tisztítják maguk előtt a földet, nehogy véletlenül rálépjenek egy élőlényre. Így is fel lehet fogni az élet tiszteletét.

El tudom képzelni azt a földön botorkáló bogarat, amikor elkapja a seprű. Egyre gondol: a seprű oda kényszerít, ahova nem akarok menni. Menekülnöm kell, mert elpusztulok. A por betakar, az életemre tör valaki. Valami rám nehezedik.

Ilyesmit érezhetett Jónás is.

A fizika és a biológia törvényei mind összefogtak ellene. Nem elég, hogy bedobják a tengerbe, joggal, mert miatta tör ki a vihar, még egy hal is bekapja. Mi jöhet még? Csak a halál, mely büntetésként is felfogható. Így érthető, hogy Istennek is köze van az egész történethez, aki nem engedi ki kezéből a Tőle menekülőt.

Jónás ismerte Isten hatalmát, tudta, hogy a tengert is Ő alkotta (Jón 1,9).

Most eljött ennek a tudásnak a próbája.

Ez lehet a történet üzenete ezen a ponton, hogy az ember sok mindent elronthat életében, de az Úrhoz való visszatalálás lehetősége nyitva van számára akkor is, amikor már nincs lejjebb.

Ezzel a lehetőséggel él Jónás.

Persze fantáziálni mindig lehet. Hogy kaphat be valakit egy hal? Hogy lehet imádkozni a gyomrában? Fantáziálni szabad, ha az segít az Úr komolyanvételében. Ha Őt nevetségessé teszi, akkor Jónás esete nem éri el célját.

Borkumban én is fantáziáltam, de a fölém magasodó két bálnaállkapocs alatt imádkoztam.

Volt miért és kiért. Ezzel többre mentem, mint a hal gyomrát érintő kérdések boncolgatásával.

Tanulmányaim során a dzsainisták is segítettek megérteni az élet tiszteletét: Isten tiszteletéből lehetetlen, hogy ne következzen az élet tisztelete. Ennél nagyobb dolog már csak az, hogy Isten is tiszteli az életet. Ezért tartja meg azt, a bűn, emberi hitetlenség, halál ellenére is.

Imádság: Uram köszönöm azokat a mélységeket, amelyekben Rád találtam és rájöttem, hogy szükségem van Rád. Köszönöm, hogy imádsággal mindig többre jutottam, mint kételkedéssel.