Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. (9)

Az, hogy hiszünk, nem vitatható, vagy mégis? Sajnos egyértelmű jelek is árulkodhatnak arról, hogy hiszünk-e, vagy nem. Persze védekezhetünk, állíthatjuk, hogy nincs baj a hitünkkel, de azért vannak minősített esetek, amikor nehéz azt elhitetni másokkal, hogy mi nem hiába járunk templomba. Aki lop, csal, hazudik, az például hiába erőlködik, lebukott. Ne állítsa, hogy hisz!

Jónást az Úr Ninivébe küldte, de Jónás elmenekül az Úr elől.

Ugyanazt a szót használja a Biblia erre az esetre is, mint amivel leírja Mózes menekülését a fáraó elől, amikor kitudódik, hogy embert ölt (2Móz 2,15). Vagyis Jónás lelkiismerete sem lehetett tiszta, mint Mózesé. Mert ha ez így lett volna, nem menekült volna az Úr elől.

Igen, van az életünkben olyan helyzet, amikor vagy így, vagy úgy, menekülünk az Úr elől, mert valami miatt nem tiszta a lelkiismeretünk és nem óhajtunk konfrontálódni az Úrral. Elkerüljük még az emberek tekintetét is, akik előtt zajlik az életünk.

Sajnos olykor az irányok is leolvashatók arról, ahogy viselkedünk, és hiába állítjuk hiszünk, ez nem látszik rajtunk, ráadásul a legnagyobb nyugalom vesz körül bennünket és fel sem tűnik hova süllyedtünk. Mint Jónás, aki a hajóban aludt.

Nem véletlenül vonják kérdőre őt a történetben a hajósok és faggatják a velük történő veszedelem felől, amely miatta következik be.

Az Úr azonban nem hagyja annyiban a dolgokat körülötte. Ha egyszer hisz, nem élhet akárhogy. Nem ülhet a babérjain, amikor nyilvánvaló a hitetlensége abból, amit csinál. Mondhatja ő: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Az Úr elől való futását nem a Teremtő hatalma határozta meg. Az élete nem azt tüktözte, hogy ő a hit összefüggésében gondolkodik. Állíthatta Ő hogy hisz. Ez nem így volt.

Jónás lehetett nyugodt, mint aki hisz, ez ettől még nem volt hit, mert a hit megtermi a maga jó gyümölcseit. Ez volt mindig is a hit értelme, hogy az ember Istennel való kapcsolata nyilvánvaló megoldásokat produkáljon, mások számára is egyértelmű módon, olyanokat, amelyeknek haszna van.

Jónás körül az ellenkezője történt. Miatta lett vihar a tengeren, miatta kell félni a hajósoknak, miatta kerülnek veszélybe.

Mekkora szégyen! Ki kell derülnie a lapuló emberről az igazságnak és akkor csendesedik le a tenger, amikor kidobják a hajóból.

Imádság: Urunk! Köszönjük, hogy leleplezel, amikor lapulunk és semmi nem zavar bennünket. Bocsáss meg, ha miattunk nem az áldás szaporodik, hanem a baj. Lépj közbe, amikor azt állítjuk, hogy hiszünk, de ez nem így van.