Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. (18)

Ugye egyetértünk abban, hogy más az amikor beszélünk valamiről ahhoz képest, amit csinálunk. Arra gondolok, hogy milyen egyszerű a megbocsátást hirdetni ahhoz képest, hogy megbocsátunk.

Corrie ten Boom, egy holland asszony története igazolja ezt. A háború alatt családjval együtt tartóztatták le, koncentrációs táborba került, de maga Corrie megszabadult és előadásokat tartott.

Müncheni előadásában a megbocsátásról beszélt és előadás után a volt náci börtönőr, aki a ravensbrücki koncentrációs táborban dolgozott, ahol Corrie-t és nővérét, Betsie-t fogva tartották odament hozzá, és kezet nyújtva mondta: Milyen csodálatos, hogy Isten megbocsát, nem igaz? Én is elfogadtam az Ő megbocsátását.

Corrie azonnal felismerte a férfit: ő volt az egyik legkegyetlenebb őr Ravensbrückben. Emlékezett, hogy Betsie, a nővére, ennek a férfinak a kegyetlensége miatt szenvedett, és végül a táborban halt meg. Corrie úgy érezte, hogy képtelen megbocsátani. A szíve tele volt fájdalommal és haraggal.

De tudta, hogy a megbocsátás nem érzelem, hanem döntés és Isten parancsa. Csendben imádkozott, és kérte Istent, hogy adjon neki erőt megbocsátani. Ezután lassan felemelte a kezét, hogy elfogadja a férfi kézfogását.

Ahogy keze találkozott az őrével, Corrie meglepődve tapasztalta, hogy valami csodálatos történt: egyfajta szeretet áradt végig rajta, amit nem ő művelt, hanem Isten. Ebben a pillanatban képes volt őszintén kimondani: Megbocsátok neked.

Ez a találkozás Corrie szerint nem az ő erejéről, hanem Isten szeretetéről és kegyelméről szólt, amely lehetővé teszi, hogy megbocsássunk még azoknak is, akik a legnagyobb fájdalmat okozzák nekünk.

Nem tudom mit érezhetett Mikeás, amikor ezt írja: Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt. De hasonló érzése lehetett, mint az előbb említett börtönőrnek. Átélte Isten kegyelmét.

Mi ebben a nagy dolog? Az, hogy a napokban ünnepeltük karácsonyt. Jézus nem csak megszületett, hanem meg is halt. Nem magától, hanem mert megölték és a kereszten megbocsátott az ellene vétkezőknek. Ő joggal tanított megbocsátásra. Nem csak beszélt róla, hanem gyakorolta.

Nam tudom mi a mi keresztyénségünk lényege, de azt igen, hogy megbocsátás nélkül nem vagyunk Jézus tanítványai.

Imádság: Urunk! Köszönjük, hogy Mikeáshoz hasonlóan mi is átélhetjük a megbocsátás csodáját. Corrie ten Boomnak nem volt könnyű dolga, amikor megbocsátott a börtönőrnek. Neki is csak imádsággal ment. Bevalljuk: nekünk is.