Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (8)

Valljuk be: jó, kapni! Na nem a ringben, hanem ajándékot. Amiért nem dolgoztunk meg, amit nem érdemlünk meg, amire nem számítottunk. Amikor valamit nyilvánvaló, hogy azért kapunk, mert szeretnek minket.

De ha már itt tartunk, akkor azt is valljuk be, hogy jótett helyébe nehéz jót várni. Mert felejtünk, érdekeink változnak, nehéz hálát adni a jóért, nincs időnk sem azt viszonozni ebben a felgyorsult világban.

Valami hasonló történik Mikeás korában. Az Úr elhalmozta népét jóval, erről szólt eddig az élete, amire emlékezteti is a népet a próféta: fölhozta Egyiptom földjéről, kiváltotta a szolgaság házából, elküldte Mózeséket, hogy vezessék.

Mit kapott ezért az Úr? Bűnös házat, bűnös kincsekkel tele, hamis vékát, mérleget, súlyokat, rablott holmit, hazugságot, csalárd nyelvet. Nem lett a sok Úrtól kapott jóra jó válasz.

Az a kevés jóra való törekvés is rosszul sült el a nép életében, amit válaszul szántak a nép felelősei. Jól vetődött fel a kérdés: Mivel járuljak az ÚR elé? Talán égőáldozattal, esztendős borjakkal? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?

A baj az volt, hogy az Úr próféta által megfogalmazott válaszát nem értették: Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? A mindennapi életben megmutatkozó hálás tettekből így nem lett semmi.

Csoda-e, ha a nép történelme rosszul alakul: pusztasággá lesz az ország, lakóira iszonyodva néznek, s a népek gyalázkodását kell elviselniük. Ráadásul úgy, hogy ez nem véletlen, hanem emögött maga az Úr áll.

Pedig ez a történelmi folyamat nem volt törvényszerű a nép életében. Az Úr világossá tette minden korszakban, hogy miként lehet jól reagálni az Ő tetteire, hogy lehet Vele jó kapcsolatot fenntartani. Megmondta mi a jó, és hogy mit kíván: csak azt, hogy éljen népe törvény szerint, törekedjen szeretetre, legyen alázatos Istenével szemben.

Izráel történelme már Mikeás korában jelezte, hogy valamit a nép nem értett meg és ennek következményei be is értek életében.

Karácsonykor két dolgot tanulhatunk Mikeás könyvéből. Az egyik, hogy Jézus születése még több olyan jót jelent, amiért hálásak lehetünk, hiszen Isten szeretete még kézzelfoghatóbbá lett.

A másik, hogy Jézus követése egészen konkrét utakat nyithat arra, hogy hihető legyen az életünkben: mi megértettük milyen az Úrnak hálás mindennapi élet.

Imádság: Urunk! Annyi mindent kaptunk Tőled, mi nem akarunk másképp élni csak úgy, hogy hálánkból mások szüntelen profitáljanak.