„Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel.” (12)

A harmadik fejezet elején azzal a gondolattal találkozunk, hogy mindannyian mennyei elhívás részesei vagyunk. Kereszténységünk oka ember létünkön kívül található, Isten az, aki elhív és megszólít. Jézus Krisztust ebben a fejezetben egyedülálló módon apostolként és egyszerre főpapként határozza meg a levél szerzője. A népet pedig a pusztai vándorlás képével figyelmezteti. Hangzik újra Isten igéje: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket” (7-8). Isten folyamatosan szól az emberekhez, ahogyan már az első fejezetben is láttuk, Isten szava nem múlt időben hangzik, ma is szól. Nekünk pedig oda kell figyelnünk erre a szóra és a szívünk állapotára, miközben hallgatjuk. Nem szabad megkeményítenünk a szívünket és figyelnünk kell arra, hogy ne szakadjunk el az Istentől hitetlen és gonosz szívvel. A szív a bibliai gondolkodás szerint az ember központi irányító helye, ahol az értelem a szellem és a lélek páratlan módon együtt munkálkodik. Ez a szív különbözteti meg az embert minden más élőlényektől. És éppen ezért kell erre a különleges szervünkre olyannyira figyelnünk. Folyamatosan vigyázva int bennünket, senki se legyen olyan, mint a nép a pusztában, amely megkeményítette a szívét és Isten minden csodatette ellenére engedetlen lett neki. Mi legyünk éberek, figyeljünk hitünk szerzőjére Jézus Krisztusra. Különösen karácsonyhoz közeledve igyekezzünk kinyitni a szívünket Isten előtt, hogy ő újra meglátogasson minket az ő jelenlétével és megújító erejével, hogy beleremeghessen a szívünk abba a szeretetbe, amelyet a betlehemi jászol jelképezz.

Ima: Mindenható kegyelmes Istenünk dicsőítünk téged azért, mert te elhívsz minket. Köszönjük, hogy elhívtál a veled való életre, és köszönjük azt, hogy te a veled való különleges kapcsolattal ajándékoztál meg minket. Bocsáss meg nekünk, amikor a szívünk kemény, gonosz és hitetlen. Te segíts meg minket, hogy ne ilyen szívvel várjuk a karácsony ünnepét, hanem feléd kitárt, veled találkozni óhajtó belsővel. Ámen!