„A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!”(56-57)

Az elmúlás gondolata mindig ott húzódik emberi életünkben az események hátterében, van, amikor élesebben és van, amikor egészen elrejtőzve, de minden ember gondolatát átszővi. Pál a halálon vett diadalról beszél a fejezet végén. Jézus Krisztus legyőzte a halált, teljes a diadal immár a halál felett. Az a halál, amely a bűneink miatt mindannyiunk fullánkújává lett legyőzetett! A fullánk kifejezés nagyon szemléletes képpel adja vissza azt, hogy milyen is a halál gondolata az életünkben, befurakszik és romló munkáját végzi. Azonban azoknak, akiknek hitük van Krisztus értünk történt halálában és feltámadásában már nem kell ezzel a fullánkkal élniük. Abban a boldog reménységben lehetnek, hogy a halál fölött Krisztus diadalt hirdetett és földi életük után lesz számukra is feltámadás!

Mindezekre nézve pedig Pál hirdeti: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58) Ezzel az utolsó igeverssel az apostol lezárja a 15. fejezet feltámadásról való tanítását. A feltámadás reménysége meghatározza az ember földi jelenlétét is. A Krisztusban hívőknek buzgólkodniuk kell az Úr munkájában tudva azt, hogy a halállal nincs mindennek vége, sőt ezután következik még a teljességre jutás, a feltámadás. Az Úr munkájában buzgólkodók legnagyobb ajándéka és egyben jutalma az lesz, hogy Krisztus feltámadása által ők is részesülnek a feltámadásban! A romlandó romolhatatlanságba öltözik majd és a halandó halhatatlanságba a menny dicsőségében, ahol majd egy szívvel és szájjal mondjuk: „De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,57).

Ima: Köszönjük neked Istenünk, hogy te teljessé tetted a diadalt a halál fölött. Te látod azt, hogy a mindennapjainkban a halál gondolata mennyire rémiszt minket, de köszönjük, hogy lehet reménységünk a feltámadásban. És ameddig ebben a földi életben vagyunk add, hogy tudjunk buzgólkodni a te munkádban teljes hittel és kitartással. Tiéd legyen a dicsősség örökön-örökké! Ámen!