„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (19)

Az ember életében nagyon fontos része a reménység. A mindennapjainkban számos feladattal, gonddal, megoldandó problémával találkozunk, melyekben könnyen elveszhetünk, ha nincs mibe kapaszkodni, ha nincs semmi reményünk. Pál ebben a fejezetben a feltámadásról tanítja a gyülekezetet. Elmondja mennyire is fontos része keresztyén hitünknek a feltámadás, ugyanis felütötték a fejüket olyan tévtanok, amelyek elutasították a feltámadás gondolatát. Több vélekedés áll egymás mellett arra nézve, hogy miben is hittek pontosan a gyülekezet ezen tagjai, Pál nem számol be erről világosan, de annyi biztos, hogy míg Krisztust és az ő feltámadását valószínűleg elfogadták a továbbiakban történő feltámadást, amelyben nekünk lesz részünk elutasították vagy azt gondolták, hogy mindez lélekben már megtörtént.

Mindezekkel szemben mondja Pál: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor 15,19). Az apostol felhívja rá a figyelmet, hogy a feltámadás reménysége mennyire jelentős a keresztyének életében. A tévtanok csak ebben az életben reménykednek Krisztusban és ezzel megfosztják magukat az igazi reménységtől a feltámadásban. Miért mondja Pál, hogy az ő reménységük minden embernél nyomorultabbá teszi az embereket? – kérdezhetnénk. Nem jobb annak, aki már legalább valameddig eljutott a Krisztusba vetett hit útján, mint annak, aki egyáltalán nem hisz? Az, aki csak éppen belekóstol Isten jóságába, de nem éli meg annak teljességre jutását Pál szerint valóban nyomorultabb, mint aki semmit sem tapasztal meg. De mindezek mellett az, aki azt hiszi, hogy már teljesen az övé Krisztus minden jótéteménye még nehezebben mozdítható ki ebből az álláspontjából, mint az, aki nem fogadta még el az Urat. Milyen jó, hogy számunkra Krisztus nem csak ebben az életben lehet reménység, hanem tudjuk, hogy földi életünkkel nem lesz mindennek vége!

Ima: Köszönjük mindenható Istenünk, hogy te nem hagytál el minket, hanem mindenkor reménységet készítesz el számunkra Jézus Krisztusban. Köszönjük, hogy az ő dicsőséges feltámadása által mi is reménykedhetünk abban, hogy halálukkal nincs mindennek vége, hanem lesz feltámadás. Add hogy ebbe tudjunk kapaszkodni életünkben és hogy ez töltsön meg minket igazi reménységgel. Ámen.