„Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi.” (4)

Milyen a jó istentisztelet? Egy olyan kérdés, amire a korintusiak azt válaszolták volna: a jó istentisztelet nekem jó. Az én igényeimnek, előfeltevéseimnek, karizmámnak megfelelő. Erre a kérdésre mi is tudunk hasonló választ adni. Van, aki azt mondja: a jó istentisztelet 30 perc. Más pedig azt, hogy minimum 70. Jól érzem magam, ha szép az ének, ha szépen beszélt a lelkész- tartalomtól függetlenül. A lényeg, hogy nekem jó legyen. Viszont tisztába kell tenni, hogy nem mi vagyunk az istentisztelet lényege és közepe, hanem Isten, ezért azt kell keresnünk, ami neki jó. Ez lesz majd nekünk is hasznos.

A korintusi gyülekezet tele volt szélsőségekkel, az egyéni képességek és igények túlhangsúlyozásával. Betokosodott, intézményesedés útjára lépő társaság volt, akik kiöntötték a gyereket is a fürdővízzel. Már nem Isten volt fontos és az Ő akarata, hanem sokkal inkább az, amit az Isten adott nekik. Nem kellett az ajándékozó, csak az ajándék. Így emlekedtek a nyelveken szólók mindenki felé és gondolták többnek magukat. Eredetileg ez egy olyan isteni ajándék volt, amely elsősorban a megajándékozott lelki épülésére szolgált. Nem mindenki kapta, csak akinek Isten ezt adta. Őket ezzel akarta építeni. Jó dolog, ha Isten adja, különben nem adná. Viszont mint minden Istentől jövő ajándékot, fel lehet rosszul is használni. Ha magyarázat nélkül hallja ezt a gyülekezet, akkor ijesztő halandzsa az egész ezért nincs helye az egyéni kegyességen kívül, mert alapvető célja szerint nem épít mást, csak a megajándékozottat. Az ő hitét mélyíti, viszont a többi gyülekezeti tag számára haszontalan. Ma is adhat olyan ajándékot az Úr, amivel az egyént akarja építeni. Bölcsesség kell ahhoz, hogy ezt valaki ne tekintse megugrandó szintnek a gyülekezetében, mert könnyen eljutunk a megtért/megtéretlen vitához és szekértáborokra oszláshoz.

Üzenet nélkül nem épül a közösség. Ezért fordítja Pál a gyülekezet figyelmét a prófétálásra. A prófétálás nem más, mint Isten követségében az Ő üzenetét hiánytalanul és kiegészítetlenül tovább adni. A prófétai szó megtanít önmagadat Isten szemével vizsgálni. Ha elestél, felemel. Ha csüggedsz, akkor bátorít. Ha hitetlen vagy, megtérésre hív. Ha már átadtad az életedet Krisztusnak, akkor vezet a megszentelődés útján. A prófétai szó nyílt, őszinte és a szívedet célozza meg. Azt a helyet ami Istené kell legyen. Amit a legnagyobb óvintézkedések mellet is képes vagy rossz személyeknek megnyitni, az Úr előtt pedig bezárni.

Nincs jó istentisztelet bezárt szívvel. Akkor sincs, ha Isten nem fontos csak az, amit ad és adhat. Akkor sincs rendben, ha elhallgat a prófétai tanítás és helyette irodalmi körré, hagyományőrző egyesületté, kulináris központtá vagy játszótérré válik önmagában. Vizsgáld meg magadat az adventben, hogy jó-e a te istentiszteleted?! Neked jó vagy Neki jó? Az utóbbi az üdvös.