„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (4-8a)

Sok költő próbálkozott már a szeretetről verset írni. Egy-két sorostól kezdődően akár több strófás variánsig találkozunk ezekkel. A 6-os diákjaimmal elolvastattam ezt a tanórán. Le is írtuk. Megkérdeztem, hogy az eddig tanult, a szeretetről szóló versekhez képest milyennek érzik ezt. Volt, aki azt mondta, hogy nem olyan érzelgős. De a legtöbben csak annyit éreztek, hogy más ez, mint amiket irodalom órán tanulnak. Igen. Más és pont ez a jó. Azért más, mert ez nem egy költő szerelmi vallomása, hanem Isten igéje és üzenete. Minőségében más és ezért több, mint a világi versek.

Pál nem akart versenyezni sem a kortársaival sem a mai kor költőivel. Nem azért írta le, hogy ezáltal csalogassunk könnyeket az ifjú párok szemébe az esketések alkalmával. Hanem azért adta ezt az Isten Pálnak, hogy a háborgó, versengő korintusi gyülekezetet megtanítsa a gyülekezeti együttélés alapvető szabályára: a mindent felülhaladó, önfeláldozó szeretetre. Nem a lelki ajándékok sokfélesége, nem a gyógyítás, nem a prófétálás és nyelveken szólás valamelyikének túlhangsúlyozása a fontos, hanem az Istentől jövő szeretet elfogadása és megélése.

Érdemes ezt nekünk is megfontolni. Mi is versengünk a hétköznapokban. Ha van kegyelmi ajándékunk, akkor azzal. Ha nincs, akkor a józan eszünkre vagy református hagyományainkra hivatkozva kérkedünk és adunk magunknak igazat. Ha nincs, akkor találunk ki „új” református hagyományokat is a cél érdekében. Az egész életünk tele van irigységgel, fölfuvalkodottsággal, bántással. Ez a normális a körülöttünk lévő világban és vesztünkre behozzuk a gyülekezeti közösségeinkbe is.

Épp úgy mint a Korintusiak. Ezért volt fontos tanítani őket az Isten szeretetéről és fontos nekem, neked is ezt közelebb engedni. Ne a világot hozd be a személyes és közösségi életedbe, hanem az Isten el nem múló szeretetét és ezt vidd tovább. Meg fognak lepődni az emberek a türelmen, jóságon, szelídségen. Meglepő lesz, ha benned nincs irigység, kérkedés, fölfuvalkodottság, bántás, öntömjénezés, harag és gonosz szemrehányás.

Ez az új hozzáállás csak úgy lesz a tiéd, ha tényleg közelebb engeded Isten Szeretetét, amely megjelent a karácsonyi gyermekben és még inkább nyilvánvalóvá lett a kereszten. Legyél egy azzal, aki nem kereste a maga hasznát, hanem a tiedét vette előre. Nem gerjedt haragra, pedig adtál rá okot bőven. S még a te rosszadat is magának rótta fel. Bűnödet elfedezte, hogy neked örök életed legyen. Ezt a szeretet nem lehet és nem is kell rímekbe foglalni. Ez a szeretet kibeszélhetetlen. Más és pont ez a jó. Kívánom, hogy éld meg ezt a másfajta szeretetet!