„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (7)

Amikor az 1. Korinthusi levél 12. részét olvasom, mindig mosolygok. Nem azért, mert komolytalan dolog van előttem. Nagyon is komoly az a látás, amit megoszt velünk az apostol. Az egyházat úgy határozza meg, mint ami élő szervezet (test), amelynek tagjai kölcsönös és folyamatos egymásrautaltságban élnek. Ebbe az élő szervezetbe Jézus Krisztus (a fej) tagol be minket a Szentlélek által. A Lélek lebontja azokat a falakat, amiket mi így ismerünk: zsidó, görög, rabszolga, szabad, férfi, nő, liberális és konzervatív.

A falak lebontása mellett a Szentlélek munkálja a kölcsönös szeretetet, békességet, elfogadást. Ez a Lélek különböző karizmákat (kegyelmi ajándékokat) ad a közösséget alkotóknak. Pál sorait olvasva kijelenthetjük, hogy Korintusban a gyülekezeti tagok bővelkedtek a kegyelmi ajándékokban. Ennek ellenére a világ bűnei is jelen voltak a közösségben, mint a házasságtörés, pereskedés, pártoskodás, irigység és minden más korintusi jellegzetesség.

Komoly dolgok ezek, nem vitás. Egy gyülekezet ilyen is. Megigazult és bűnös tagokból állt. Kegyelmi ajándékokkal él és szolgál, s mindeközben nem bűntelen, bár vágyik erre az állapotra.

Azért mosolygok, mert a mi református közösségeink messze vannak ettől a kettős állapottól. Nálunk nincs helytelenül élés és versengés a kegyelmi ajándékok miatt, mert sok helyen azt sem tudják, eszik-e vagy isszák. Nem keressük sem magunkban, sem a látóterünkbe került fiatalok és felnőttek esetében sem, hogy van-e kegyelmi ajándéka Istentől. Vagy ha keressük -és milyen furcsa- találunk is olykor, akkor nem használjuk a közösségünk épülésére. Nem versengünk, de nem is akarjuk használni. Közösségeink sok esetben személytelenek, intézmény szagúak, élet és Lélektelenek. A közösségi alkalmainkra úgy érkezünk, mintha moziba mennénk, beülünk, feltöltődünk és megyünk tovább. Elvárjuk, hogy nekünk szolgáljanak és szolgáltassanak, de mi nem akarunk tenni semmit. Emiatt szoktam a mosoly mögött mérhetetlen aggodalmat érezni.

Kedves Testvér! Kérd el Istentől imádságban a szolgálat lehetőségét. Mutassa meg Ő, hogy miben vagy több és jobb, amivel szolgálni tudsz a közösségedben. Valamire mindenki jó, te is alkalmas vagy, csak lehet, hogy eddig nem törődtél ezzel. Ha pedig van kegyelmi ajándékod és szolgálsz is vele, ne gondold, hogy ettől magasabb szintű, komolyabb és kegyesebb vagy a másiknál. Csak tedd a dolgod.

Ha Krisztussal jársz és kéred, fog neked kegyelmi ajándékot adni. Megtanít arra is, hogyan használd amit Tőle kaptál. Meglátod, a falak lebomlanak és a Krisztus test is erősödik majd.