„Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.” (27,33)

Mi kell egy jó úrvacsorához? Lehet, hogy már a kérdésen is megbotránkozol! Kell bor, kenyér, lelkész, aki kiosztja és gyülekezeti tagok, akik magukhoz veszik. Persze közben szóljon az orgona, mert az úgy szebb az egész, még ha nem is éneklünk mindig. Részt veszünk a magunk módján az úrvacsorán, de úgy, mintha mi sem történt volna. Ott vagyunk, de kellünk hozzá mi is? Igen. Pál erről beszél. Nem másról van szó, mint önvizsgálat és változás.

Önvizsgálat. Bonyolult dologra gondolunk, hogy magunkat védjük, pedig nem kell. Állj Isten elé és kérd imádságban, hogy vizsgáljon meg, kutasson át téged. Gondolkodj azon, hogy mennyi üzenetet, útbaigazítást kaptál akár az elmúlt napokban is Istentől. S pörgesd végig, hogy mennyit engedtél el anélkül, hogy beépítetted volna az életedbe. Gondold át, hogy szereted-e az Istent, megélted-e embertársaiddal a felebaráti szeretetet. Volt-e lehetőséged helyesen dönteni és mégsem tettem. Látod, ilyen egyszerű. Tudsz önvizsgálatot tartani, csak nem szeretsz. Nem csak úrvacsora előtt, hanem utána is nehezedre esik, pedig ez az egyik olyan dolog, amire a te oldaladról szükség van a gyülekezetben.

Változás. Korintusban nem ékesen és szép renddel zajlott az úrvacsora. A gyülekezet módosabb tagjai korábban érkeztek, több ennivalót hoztak a közös étkezésre. A szegényebbek, akik munka után, fáradtan, keveset hozva érkeztek, már csak a lakoma nyomát láthatták. Talán maradt egy kis morzsa nekik. A korán érkező gazdagok örvendezve ünnepelték az egymással és Krisztussal való egységet, míg a szegényebbek megszégyenültek, amikor megérkeztek. Pont a társadalmi szakadék lett nagyobb, aminek Krisztus jelenlétében le kellett volna bomlania.

Ma az úrvacsora rendje már nem tükrözi és erősíti a különbözőséget. Mindezek ellenére van különbözőség az oda járuló tagok között. Mert egy asztala van a liberálisoknak, a konzervatívoknak, a lazáknak és a keményeknek, a fundamentalistáknak és a progresszíveknek és így tovább. Irányzatok és szakadások vannak a gyülekezetekben. A jó hír, hogy Krisztus a vérét adta mindegyikért. Talán, ha ez is eszünkbe jut, akkor nem egymást fogyasztjuk akár az úrvacsora idején és a köztes időben.

A jó úrvacsorához odafentről minden adott. Gondold át, hogy a te részed, az önvizsgálat és a változás ott lesz-e a következőnél veled.