„Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Kor. 10,1-13.)

Nem fogom elfelejteni! Alkoholista gyülekezeti tagunk végre eljutott Dömösre, nagyon sokat imádkoztunk érte, hittünk abban, hogy Istennél minden lehetséges! Mielőtt hazajött volna, küldött egy képeslapot! „Köszönöm a lehetőséget, megismertem Jézust, az én személyes Megváltómat és Szabadítómat!” – írta! Sokáig állandó résztvevője volt minden alkalminknak, aztán egy idő után el kezdett maradozni, majd véglegesen elmaradt. Egyszer sikerült vele beszélnem, elmaradásának oka: egyik „barátja” egy alkalommal meglátta, amint a kocsma előtt ment el és meghívta egy körre! Pár hónap múlt el ezután, halva találták a hazafelé vezető út árkában! Jézus szavaival temettem: „Jóllehet a lélek kész, a test erőtelen!”

„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Erre figyelmeztet bennünket ma Isten igéje, kapaszkodjunk minden nap a mi Urunkba, erősségünkbe!

Imádkozzunk: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk.”