„Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban."

Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálnak. Vajon nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a juhok tejéből? Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten, vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.” (1Kor. 9,1-10.)

Gyülekezeti körökben nem nagyon szeretünk beszélni a pénzről, az anyagi dolgokról! Sokszor a lelkipásztorok inkább hallgatnak, sőt elhallgatnak olyan tényeket a gyülekezetük előtt, hogy nem tudják kellőképpen ellátni családjukat. Tudom, mert nagyon sok lelkésszel van kapcsolatom, akik ilyen, mondhatni, anyagilag nehéz helyzetben vannak!

„A lelkipásztor szegénységet fogadott, nem?”-kérdezte egyszer egy gyülekezeti tag tőlem, én pedig először azt sem tudtam mit válaszoljak. Szegénységet? Nem emlékszem rá, mondtam, később aztán egy jót beszélgettünk arról, hogy mint minden hivatásnál, így a lelkészeknél is „méltó a munkás a maga bérére”.

Mai igénkben Pál apostol is erről beszél. Milyen előjogokkal járna Pál számára az apostolság? „Enni és inni” volna joga, azaz teljes és ingyenes ellátást kapni a gyülekezettől. Joga lenne ezenkívül felesége (ha lenne neki) eltartását és kettőjük útiköltségét megkérni. Joga lenne nem végezni fizikai munkát – amit pedig végez! –, neki is, meg munkatársának, Barnabásnak is. Képek sorával igazolja ezt az állítását. A katonának jár a zsold, a szőlőt plántálónak a gyümölcs a jutalma, a pásztor meg a nyáj juhai tejét ihatja. Ezután az Írásból vett bizonyítékok következnek. Meg van írva Mózes ötödik könyvében, hogy a nyomtató ökör részesülhet a gabonából, amit nyomtat aszérűn. Ezt Pál úgy értelmezi, hogy ez értünk íratott meg, azaz ránk vonatkozik. Kép nélkül szólva: az egyházi munkáért a gyülekezet fizessen azzal, hogy a lelki munkát végző testi életszükségleteit biztosítja. Finoman céloz arra az apostol, hogy mások éltek a gyülekezettel szemben fennálló előjogukkal (elfogadtak a korinthusiaktól anyagi segítséget), de ő, bár neki több joga lett volna ehhez, lemondott erről a jogáról.

Merjük meghálálni lelki munkásaink szolgálatát és merjük elfogadni, ha valaki megjutalmaz!

Imádkozzunk: Köszönjük Urunk azokat, akik szolgálatukkal előttünk járnak! Hálásak vagyunk azért, hogy ők ott lehettek és vannak az életünkben, legyenek lelkészek, hitoktatók, egyházi vezetők! Áldd meg őket és szenteld meg életüket! Ámen!