„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.” (12)

Kedves Olvasó! Az előttünk álló héten , Isten igéje a szabadságról fog tanítani bennünket, ezért idézek egy lelkipásztortól hallott történetet:

Egy nyári szünet után kérdezett meg két gyülekezeti tagot, milyen volt a szabadságuk.

„Az egyikük ezt mondta: végre kitombolhattam magamat. Senki nem korlátozott semmiben, de nem is voltam tekintettel senkire és semmire. Bömböltettük éjjel is a zenét. Aludhattunk nappal is. Élveztem a teljes szabadságot. Aztán egy kicsit halkabbra fogva folytatta: csak, izé... az a helyzet, hogy egy kicsit rászoktam az italra. Már akkor is kívánom, amikor nem kellene, vagy akkor is iszom, amikor nem kívánom. Nem is tudom, hogy van ez. Na, de majd elmúlik ez, mint ahogy minden baj előbb-utóbb el szokott múlni magától. Aztán beszélgettünk még sok mindenről, és a végén odahajolt a fülemhez és szinte fülbe súgva mondta: rettenetesen félek. A vizsgálat eredményét még nem tudom, de lehet, hogy HIV pozitív. Úgy rettegek ettől a hírtől, hogy már aludni sem tudok.

A másikuk úgy számolt be, hogy nagyon szép nyara volt. Elmondta, hogy pihent, olvasott, kirándulgatott, rendbe hozták a szülők lakását. Augusztusra pedig nagy túrát terveztek. Szeretett volna eljutni az ország egy-két olyan szép helyére, amit még nem látott. Csakhogy közbejött valami, mert hirtelen ágynak esett a nagypapa. Rohamosan gyengült, és mivel egyedül él és a szülők dolgoznak, ő odaköltözött hozzá és ápolta. Néhány nap alatt beletanult, hogy kell egy súlyos beteget ápolni. Ha volt ereje a papának, jókat beszélgettek, néha felolvasott neki a Bibliából. Aztán - fejezte be - a múlt héten csendesen elaludt, s nekem nagy élmény volt ez a néhány vele töltött hét.”

Mennyire másképpen értelmezte a két ember a szabadságot!

„Minden szabad nekem, de nem minden használ…”, mondja ma nekünk is Isten igéje! Szabadságoddal, amit Istentől kaptál, élj úgy, ahogy Jézus tette: „aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil-2,6-8.)

Imádkozzunk:

„Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy mindnyájan megtapasztalhassuk, milyen az az élet, amire te segítesz el. Milyen az, amikor a Fiú megszabadít, és valósággal szabadokká válunk mindarra, ami jó, mindattól, ami rossz, és szabaddá leszünk még arra is, hogy adott esetben ne éljünk a szabadságunkkal, ha ez szolgálja a te dicsőségedet és mások üdvösségét. Ámen.”