/1Kor 5/

Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett… Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. (1-2. 7.)

Egy nagyon elmérgesedett helyzetet látunk a mai részben. Az apostol a gyülekezeti élet gyakorlati és égető kérdéseit tárgyalja. Volt a gyülekezetben egy férfi, aki mostohaanyjával élt együtt. Ez a helyzet lehet, hogy hosszú ideje így volt, mert azzal kezdi az apostol, hogy „az a hír járja”.

Vajon rólunk milyen hír járja? Milyen hír száll el az otthonukból, a viselkedésünkről? Nem csak a jó hír, hanem a rossz is elszáll!

Korinthusban nyilvánvaló volt ez a bűn és mégsem történt egy ideig semmi. Megtűrt, elfogadott dologgá vált, ahelyett, hogy úgy rendezték volna, ahogy erre Isten hív: megtéréssel, bűnbánattal, a bűntől való elfordulással.

A kiközösítés ezért ilyen sürgős és súlyos. Az ilyen megtűrt és nem rendezett bűnök csendesen, lassan, de biztosan rombolja a közösséget. Az apostol célja az, hogy a gyülekezetben ne okozzon nagyobb bajt, másrészt hogy, az illető „lelke üdvözüljön”- így olvastuk.

A kovásztalan kenyér ünnepének példáját említi, amit maga Isten rendelt, hogy emlékezzenek, amikor Isten kihozta őket Egyiptomból. Ezen az ünnepen készült a kovásztalan kenyér. Semmiféle kovásznak nem volt szabad maradnia a házban, a ház legelrejtetettebb zugát is ki kellett tisztogatni.

A képben a kovász tehát a bűnnek, tisztátalanságnak, romlottságnak a szimbóluma. Valami, aminek nem lenne ott a helye, de mégis ott van. Pál arra szólítja tehát fel a gyülekezetet, hogy tisztítsák meg magukat minden bűntől, ahogy a kovásztól is meg kellett tisztítani a házat. Ennek az útja pedig a húsvéti Bárány áldozatán keresztül lehetséges.

Ima: Úr Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy a kereszten elvégzett áldozatoddal megváltottad életemet a haláltól, megtisztítottál a bűntől és a bűnnek büntetését rólam elvetted. Adj erőt, hogy kivethessek a szívemből minden gonoszságot, és mindenkoron ellenállhassak a kisértéseknek. Ámen.