„Dávid nem hagyott életben, és nem vitt Gátba sem férfit, sem asszonyt, hogy ne mondhassák el: Ezt meg ezt csinálta Dávid! Ez volt a szokása egész idő alatt, amíg a filiszteusok mezején lakott. Ákís pedig bizalmába fogadta Dávidot, mert ezt gondolta: Nagyon meggyűlöltette magát a népével, Izráellel, ezért örökre az én szolgám marad.” (11-12)

Van, hogy olyan helyen keresünk menedéket, ahová, ha a körülmények nem kényszerítenének sohasem mennénk. Dávid is így kerül az ellenség, a filiszteusok földjére. Az elmúlt napon a jelekről volt szó, és egy-egy ilyen kényszerű szövetség bizony lehet annak a jele is az életünkben, hogy gondoljuk át, vajon miért nem jöttünk ide eddig. Lehet, hogy át kellene gondolnunk azt, amit eddig erről a helyről, vagy a másik emberről feltételeztünk? Persze az is lehet, hogy nincs mit átgondolni, mert ez alapvetően egy tisztességtelen lehetőség, mi pedig nem Istenre hagyatkozva jutottunk ide, hanem a saját fejünk után mentünk ahogyan Dávid is. „Dávid ezt gondolta: Egy napon mégis el kell pusztulnom Saul kezétől. Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére.” (I Sám 27, 1) Nem az Úr mondta, nem Isten akarata kényszerítette, hogy odamenjen, hanem ment a saját feje után, mert azt gondolta ez így lesz jó. Az ilyen önmagunkat Isten kezéből kiszakító, önfejű döntésekkel az a helyzet, hogy Isten nem egy jel által mutatja meg, hogy rossz úton járunk. Dávid például ok nélküli öldöklésbe kezd, és hazugságspirálba keveredik. Az az út, amin mások kárára tudunk boldogulni biztosan nem olyan út, amire Isten küldött bennünket. Az az út, ahol önmagamnak és másoknak is hazudnom kell, hogy mit is csinálok, miért is csinálom, ki is vagyok én biztos, hogy nem egyeztethető össze Isten igazságával.

Te most milyen úton jársz? Hol keresel menedéket? Ott, ahol vagy, ott ahová menekültél tudsz önmagad lenni, vagy folyamatosan hazudsz másoknak és magadnak. Más képet kell mutass magadról, mint amilyen vagy valójában. Ne lehetetlen és kétséges helyekre és személyekhez menekül, hanem menj a kereszthez, ahol nem csak saját magaddal és bűneiddel szembesülhetsz azoknak teljes valójában, hanem Isten kegyelmével is, aki meg tud téged szabadítani az önáltatás, a hazugságok, bűnös útjaid fogságából, és az ellenség karmaiból.

Imádság:

Mindenható Isten! Magasztallak Téged, mert Te magad vagy az Igazság. Köszönöm neked, hogy elém adod az igazság útját, hogy mindeddig is gondomat viselted és nem engedted, hogy az ellenség karmába essek. Könyörgöm adj nekem is igazságot, mutass utat, amelyen megmenekülhetek a fenyegetések elől, amelyen járva kilábalhatok a kudarcokból. Add, hogy bűneimmel szembe tudjak nézni, és meglelhessem nálad üdvösségemet. Krisztusért, a Szabadító Úrért kérlek. Ámen.