„Fogta hát Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, senki sem ébredt fel, hiszen mindenki aludt, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk.” (12)

Egész emberi gondolkodásunk jelképeken, szimbólumokon alapul, hiszen a nyelv minden szava egy-egy szimbólum csupán, ami csak jelzi az adott dolgot, de nem azonos vele. Azonban a szimbólumoknak, a jeleknek van egy olyan tulajdonsága is, hogy többféleképpen értelmezhetők. Ha a nyelvről beszélünk, akkor emiatt van, hogy igen sokszor félreértjük egymást, vagy elbeszélünk egymás mellett.

A mai történetben a korsó és a lándzsa a jelkép. Ha valaki nem ismeri ezt a történetet, vagy ott és akkor nincs tudatában annak, hogy honnan származik a korsó és a lándzsa – tegyük hozzá ennek kicsi a lehetősége, hiszen Dávid és Saul messziről kiáltoznak egymásnak –, akkor számára a korsó valószínűleg egy edény, amibe folyadékot lehet tölteni, míg a lándzsa egy bot vasheggyel a végén. Sajnos ma nagyon sokan így járnak a világban, mert nemcsak Istenről nincs ismeretük, hanem a világ dolgairól sem. Az ilyen embereknek a világunkban bennünket körülvevő jelképek nem jelentenek semmit. Nekik nincs tudomásuk a bűnről, nincs tudomásuk értékekről, nincs tudomásuk arról, hogy az élet nem csak annyi, amennyit megeszünk.

Aztán vannak olyanok is, akik mindenben a rosszat látják. Itt most gondolhatunk Abnérre, akinek a számára nem hordozott éppen pozitív jelentést az a korsó, és a lándzsa. Hiszen számára ez a két dolog annak a jele volt, hogy rosszul végezte a feladatát, és majdnem meghalt ő is és a királya is. Ha a jelekben csak a rosszat látjuk, akkor könnyen tudunk kétségbe esni, vigasztalhatatlanná, reménytelenné válni. Mert az orvos azt mondja, hogy minden jel arra mutat, hogy már nem leszünk jobban. Mert minden jel arra utal, hogy reménytelenek, javíthatatlanok vagyunk. Minden jel arra utal, hogy a jövőben minden csak rosszabb lesz, mint eddig.

Minden jelben lehet azonban a jót is észrevenni. Hiszen Saul számára azt jelentette a korsó és a lándzsa, hogy Dávid megkegyelmezett neki, Dávid követői számára pedig azt, hogy egy kegyelmes ember a vezetőjük. Egy korsó lehet félig teli és félig üres. Egy elutasítás lehet annak a jele, hogy valahol máshol van ránk szükség, nem ott ahová kopogtattunk, így a bezárt ajtó segíthet az útkeresésben. Egy betegség segíthet abban, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Egy kudarc lehet lehetőség arra, hogy fejlődjünk. Ne csak lássuk a jeleket, hanem értsük is meg őket, ez akkor lehetséges, ha Isten Igéjét használjuk szótárként, ennek az idegen nyelvű világnak a megértésében.

Imádság:

Felséges Úr! Magasztallak téged, mert te nem csak rejtőzködő, hanem magadat kijelentő Isten is vagy. Köszönöm, hogy kijelentetted magadat az Igében, és ma is jeleket adsz, melyekkel utat akarsz mutatni számomra. Add, hogy Téged egyre jobban megismerve, lehessenek számomra nyilvánvalóvá a jelek és azoknak jelentése, hogy rálelhessek arra az útra, amit nekem szántál. Krisztusért, a testté lett Igéért kérlek. Ámen.