„Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt! Bocsásd meg azért szolgálóleányod hibáját...” (27-28)

Abígajil vette a bátorságot és áldozatot vállalt, felpakolta a Dávidnak szánt ellátmányt és szolgáival együtt útnak indult, hogy megakadályozza a vérontást. Tette ezt mindannak ellenére, hogy tudta, férje Nábál fel fog háborodni a tettén, és annak ellenére is, hogy Dávid sem volt kiszámítható a benne dúló indulatok miatt. Jézus Krisztus oda állt a halál és miközénk, oda állt a bűnt gyűlölő Isten és az emberek közé, hogy békességet hozzon Isten és ember között, hogy megmentsen bennünket a biztos pusztulástól.

Mi pedig mindeközben ülünk és a kezünkben pattogatott kukoricával, jókat derülve szemléljük mások viszályát. A közösségi oldalakon manapság nem egy ember írja le a legkegyetlenebb és egymást megalázó, gyűlölködő kommentek közé: „én csak azért jövök, hogy kommenteket olvassak.” Olyanok vagyunk, mint a gyerekek az iskolaudvaron, akik mikor kitör egy verekedés, körbe veszik a viszálykodókat, és jobb esetben csak szemlélik a verekedést, rosszabb esetben pedig még bíztatják is egyik vagy másik felet, hogy üssön nagyobbat, ne sajnálja a másikat. A partvonalon állunk és végig nézzük, ahogyan tönkre mennek barátságok egy félreértés miatt. Végig nézzük, ahogyan egyik ember tönkreteszi a másikat szimpla önzésből. Tönkre mennek családok, párkapcsolatok, mert nem volt senki aki segítsen nekik, aki közéjük állt volna a vitában.

Minden konfliktusunk alapja egymás meg nem értése, az ismeret, a kommunikáció hiánya. „Nábál azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: Ki az a Dávid, ki az az Isai fia?” Nem értjük egymást, nem figyelünk eléggé egymásra, nem törekszünk egymás megismerésére. Erről az emberiséget súlytó örök betegségről számol be Bábel tornyának a története is. Jézus Krisztus magára vállalta a közvetítő szerepét köztünk és az Atya között, hiszen nélküle, még imádkozni sem tudunk helyesen, nemhogy közeli kapcsolatunk lehetne az Istennel. Ezzel bennünket is arra tanít, hogy vállaljuk a közvetítő szerepét. Ne azt hangoztassuk: „jobb ebből inkább kimaradni.” Hanem részrehajlás nélkül megismerve egyik és másik álláspontot is, vállaljuk azt az áldozatot, hogy odaállunk a viszálykodók közé és segítünk nekik egymás megértésében és elfogadásában. Ez sokszor kockázatos, mert lehet, hogy a következő repülő tányér bennünket talál el, mert lehet, hogy valaki a sértettsége miatt bennünket is ellenségnek fog elkönyvelni, ha azonban Isten szeretetére és elfogadására tudunk mutatni, másokat is békességre és elfogadásra vezethetünk.

Imádság:

Magasztallak Téged Békesség Fejedelme, mert látva bennünket viszálykodó embereket, Te magad hoztad el számunkra a békességet Önmagaddal és egymással a Jézus Krisztusban. Köszönjük Urunk, hogy békesség lehet a családunkban, hogy te meg tudsz békéltetni még az ellenségeinkkel is. Kérünk add, hogy másokhoz is a te békességedet vihessük, hogy ne nézzük szótlanul mások viszálykodását, hanem segíthessünk nekik eljutni az egymással való békességre. Krisztusért, mi Közbenjárónkért kérünk. Ámen.