" A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr. Sőt, „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.” Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. "

Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Kölcsön kenyér visszajár. Ezek és még sok más közmondás emlékeztet minket arra, hogy nem mindegy hogy viselkedünk, mert bizony annak a következményeit nagyon hamar megtapasztalhatjuk. Vannak akik már gyermekkorban megtanulják ezeket a mondásokat, amikor illetlenül viselkedtek és a felnőttek meg akarták tanítani nekik, hogyan is kell helyesen cselekedni vagy szólni, mert amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten is. Ebből persze sokan azt tanulják meg felnőtt korra, hogy ha valaki tiszteletlenül beszél, vagy agresszívan viselkedik, akkor ők is hasonlóképpen cselekedhetnek, lehetnek tiszteletlenek, agresszívak vagy éppen sértőek. Lehet hibáztatni és okolni másokat, ha haragosan szólunk, ha bántóan viselkedünk, hiszen nem mi kezdtük, ők a hibásak. Mi csak visszaadtuk a kölcsön kenyeret, mi csak tükröztük azt, ahogyan ők viselkedtek.

Látszólag ellentétben állnak Pál szavai ezzel. Ha arra gondolunk, hogy egy keresztyén ember életében megengedhetetlen, hogy sértően vagy durván bánjon valakivel, akkor valóban elmondhatjuk, hogy nem jelent kivételt vagy felmentést senki számára az, ha provokálják és ezért tesz vagy mond olyan dolgokat, amik méltatlanok Isten gyermekeihez. Különösen ha Jézus szavai is eszünkbe jutnak, aki egyenesen arra bíztat minket, hogy ha megütnek az egyik orcánkon, tartsuk oda a másikat is. Sosem vezet jóra, ha a világhoz igazodunk, ha tudunk rosszabbat mondani és ezzel indokoljuk azt, hogy eltértünk Isten tanításától.

Ezért írja Pál a fejezet elején: ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Ha Istenre tekintünk, ha az Ő törvénye a mérce, ami szerint élünk, akkor a legszélsőségesebb helyzetekben is meg tudjuk őrizni a józanságunkat és nem fizetünk a rosszért rosszal. Sőt. Az a csoda is megtörténhet, hogy a mi példánk és viselkedésünk változtatja meg a helyzetet. Ugyanis nem csak annyi a dolgunk, hogy ne tegyünk semmit, amikor rossz dolgok történnek, hanem Pál arra szólít fel minket is, hogy győzzük le a rosszat jóval. Mert amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Még akkor is van igazság ebben a mondásban, ha nem minden esetben ezt tapasztaljuk. Viszont azt is könnyű belátni, hogy a példánkkal, viselkedésünkkel, szavainkkal és tetteinkkel a jót is terjeszthetjük, nem csak a rosszat. Istennek van hatalma minden helyzetet jóra fordítani, ezért nem szabad feladnunk a jó cselekvését, nem szabad eltérni az Úr mértékétől. Nem szabad félbehagynunk a jó megélését, mert ezzel tudjuk legyőzni a rosszat.

Éppen ezért mi is ma tekintsünk az Úrra, hogy pontosan tudjuk mi a jó, azt cselekedjük meg, arról beszéljünk és vegyük észre, hogy ezen keresztül az Úr milyen nagy győzelmeket visz véghez az életünkben és környezetünkben. Ámen.