„Ne légy elbizakodott, hanem félj!” (20)

A szerénység olyan erény, amire büszkék lehetünk - és már el is veszítettük. Ugyanígy a hit egy olyan állapot, amit ha megszokunk, már el is veszítettük az erejét. Pál apostol itt a dicsekvésnek akarja elejét venni: senki sem tekintheti saját érdemének, hogy hitre jutott, mert a hit ajándék, amit mindenki kegyelemből kapott. Ezért óva inti a római gyülekezetet attól, hogy lenézzék azokat a zsidókat, akik nem hisznek Krisztusban, vagy akik ellenkeznek velük, esetleg egyként elítéljék az egész népet, hiszen zsidók voltak azok, akik Jézus kivégzését elintézték a római hatalomnál.

Ehelyett Pál figyelmeztet: aki eljutott a hitre, kegyelemből kapta, aki még nem tart ott, azt is a kegyelem hívja és várja Jézus Krisztushoz. „ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem.” (6.v.) Így aztán senkinek nincs alapja arra, hogy dicsekedjék.

De mi lenne – veti fel itt Pál, ha végre nem arra figyelnénk, hogy milyen rosszak a zsidók, akik kemény szívvel ellenállnak, hanem arra, hogy milyen jó, hogy még nem tértek meg mindannyian, hiszen ezáltal nyitva van a lehetőség az egész világ többi nemzete számára? „Az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez, hogy Isten féltékennyé tegye Izráelt.” (11.v.) Az apostol ki is mondja: azért igyekszik a pogányok között végzett szolgálatban, mert így féltékennyé teheti testvéreit, és némelyek talán ezen a módon találnak majd el Krisztushoz.

„Ne légy elbizakodott, hanem félj!” (20.v.) - mondja a római gyülekezet tagjaink. Mert ha kegyelemből hitet kapott valaki, és hit által tagja lett Isten választott népének, az olyan, mintha egy vad olajfa ágát beoltották volna egy terméketlen szelíd olajág helyére. A terméketlent kitörték – mert nem termett. A vad ágat beoltották – nyilván abban a reményben, hogy teremni fog. De mi van akkor, ha a beoltott vad ág abbeli örömében, hogy kegyelemből része van a szelíd olajfa életében, elfelejt termést hozni? Ha nem tesz semmi mást, mint zöldell és merít a törzs életet adó erejéből, de nem váltja azt gyümölcsre? Ezért Pál mindenkit figyelmeztet: „Ha Isten a természet szerinti ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni.” (21.v.)