„Van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint” (5)

Van maradék. Nem többség van, nem túlerő, nem is komplett nemzetek, hanem maradék. De ők sem a maguk erejéből maradtak meg, hanem csakis Isten kegyelme által, „ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem.” (6.v.)

Izrael története rendszeresen így alakult: a választott nép csak ritkán tudott egészében egy véleményen, egy akaraton lenni; mindig voltak, akik elpártoltak, mindig voltak, akik más utakat jártak, újra és újra szükség volt a megtérésre, megtisztulásra, újrakezdésre. De mindig sikerült egyesülni újra. Sikerült Mózes idejében a pusztában, Józsué idejében a honfoglaláskor, és sikerült Illés idejében is. Mert olyan sosem volt, hogy senki sem maradt Isten szövetségében. Mindig volt maradék.

Pál apostol számára ez egy fontos kapaszkodó ebben a szakaszban, hiszen nyilvánvalóan nagyon fáj neki, hogy saját népe körében nem ért el akkora eredményeket az evangélium hirdetésében, mint a pogány népek között. Fáj neki, hogy saját népe nem akarja meghallani, nem akarja észrevenni, amit számtalan Istentől távol nevelkedett pogány ember azonnal meglátott: hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a Megváltó.

Számunkra is fontos lehet az a probléma, amire Pál itt választ kínál: hogyan lehetséges az, hogy az egyik hall, lát és hisz, a másik ugyanabban a helyzetben, ugyanazon a helyen semmit sem hall meg, semmit sem lát, és nem hogy nem hisz, de kőkemény ellenállást vált ki belőle minden.

Pál itt azt mondja: ennek oka a kegyelmi kiválasztás. Maga Isten az, aki segített Illés idején mintegy 7000 embernek ellenállni a Baal kultusszal szemben, és nem hajtani térdet ott, ahol már mindenki más hajbókolt (4.v.). De maga Isten volt az, aki másoknak meg adott „bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig”(8.v.) Mózes idejében.

Modern emberként ez meglehetősen igazságtalannak tűnik. Miért, hogyan lehet az, hogy az irgalmas Isten, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, egyesekkel kivételez?

Az apostol az egész fejezetben azt fejtegeti, hogy kivételezésről nincs szó, de mindenkinél más a folyamat, és mindenkire más van hatással. Vannak, akik azonnal be tudják fogadni, de másokhoz Isten másképpen fog szólni, az ő nyelvükön, például a féltékenység csatornáján keresztül, hogy mindenkinek esélye legyen befogadni a Megváltót.

De ne feledd: ha te azok közé tartozol, akik hallanak, látnak, és hisznek, az sem a te érdemed. Ez kegyelem, ami bőségesen árad, és mindenkit hív. Ha te már hallod, adj hálát, és sose gondold többnek, jobbnak, kiválóbbnak magad azoknál, akik még nem.