A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (17)
Milyen gyakran halljuk azt a mondást, hogy hiszem ha látom? Nem könnyű eldönteni, hogy melyik mondás a bosszantóbb: “hiszem ha látom”, vagy “hinni a templomban kell”. Mindenesetre a mai igeszakaszunk inkább az előbbivel foglalkozik, amikor kijelenti, hogy a hit hallásból van és nem látásból. Sokáig számomra ezért volt bosszantó az a mondás, hogy hiszem ha látom, még akkor is ha persze nyilván érthető az igazságtartalma. Viszont minél több történelmi tapasztalatra teszünk szert, annál jobban látjuk, hogy nem csak annyi a probléma ezzel a mondással, hogy a Biblia mást állít. Nem csak annyi zavarhat minket, hogy a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében azt olvashatjuk, hogy “a hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Tehát hinni nem a templomépületben kell, hanem pont a láthatatlan, a megfoghatatlan, a megmérhetetlen, sokszor felfoghatatlan dolgokban, vagy személyekben. A szentháromság Istenben.
Emellett viszont az is egy fájdalmas tapasztalat, hogy a legtöbb ember még akkor sem hisz, még akkor sem jut jobb belátásra, ha tényleg meglátja azt, amit hitetlenkedve fogad. Épp ezért fontos az a jó tanács, hogy óvakodjunk a negatív emberektől, mert minden megoldásra van egy problémájuk. A hitünk többről szól és mélyebben van annál, minthogy a látható világ keretei közé lehessen szorítani. A hitünk a szívünk mélyén van, ahová a szavak jutnak el igazán. A szavaknak van olyan teremtő erejük, amik át tudnak minket formálni. A szavainkkal teremthetünk mi is és ebben is hasonlíthatunk a Teremtőnkre. A szavainkkal formálhatjuk egymást és erősíthetjük a hitünket. A szavainkkal adhatjuk csak vissza pontosan azt, amit megértettünk és megtanulhattunk Jézus Krisztustól. A szavainkkal tehetjük egyértelművé, hogy mit miért teszünk, hogy kiben hiszünk, hogy mi van a látható világon túl.
Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen szavakat használunk, mit hallanak tőlünk mások. Miként magyarázzuk a tetteinket, miként értetjük meg a hitünket másokkal. Éppen ezért mi se felejtsük el milyen ereje van a mi szavainknak. Használjuk azt bölcsen és Isten dicsőségére, mert tudhatjuk, hogy “ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” Jak 3,2
Nem könnyű feladat ez, mert a saját szavaink és nyelvi képességünk kevésnek bizonyul. Éppen ezért jó, hogy ismerhetjük Jézusnak a szavait. Ismerhetjük a Szentírást, ami kiváló forrása lehet mindannak, amit hangoztatunk. Éppen ezért olvassuk a Bibliát, és hirdessük annak igéit.