Akkor így szólt az ÚR igéje Sámuelhez: Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit megparancsoltam neki. … Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy bármit is megbánjon. … bánkódott Sámuel Saul miatt, mivel megbánta az ÚR, hogy Sault Izráel királyává tette. (10-11.29.35)

A keresztyén teológia hagyományosan azt vallja, hogy Isten változtathatatlan. Isten következetes és megbízható, és mindig a saját tervei, ígéretei és szándéka szerint cselekszik. Vannak, akik ebből kiindulva azt állítják, hogy Isten nem változtathatja meg a véleményét sem. A mai fejezetben azonban Isten éppen ezt teszi. Ebben a történetben az elbeszélő és maga Isten is kijelenti, hogy Isten megbánta, meggondolta magát Saullal kapcsolatban: megbánta, hogy királlyá tette. Nem ez az egyetlen hely a Szentírásban, ahol Isten megbán valamit. Az özönvíz történetében olvassuk, hogy látva a földön az emberek gonoszságát, „megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön.” Jónás könyvében azt találjuk, hogy Isten a niniveiek bűnbánatára és megtérésére úgy reagált, hogy megbánta, „hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.” Jónás később ezt Isten arcába vágja, amikor hozzá imádkozik, és Isten természetéről panaszkodik: Isten „kegyelmes és irgalmas, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja a veszedelmet.”

Vannak, akik számára összeegyeztethetetlennek tűnik Isten változhatatlansága azzal, hogy Ő megbánhat dolgokat, megváltoztathatja a véleményét. Ők gyakran idézik a mai történetből, hogy „Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy bármit is megbánjon.”

Ahhoz, hogy hűek legyünk a Szentírás tanúságtételéhez Isten tulajdonságaival kapcsolatban, meg kell engednünk, hogy Isten egyszerre változhatatlan és adott esetben változni is képes. Egy néhány éve magyar nyelven is megjelent keresztyén dogmatika könyv ezt így fogalmazza meg: „Isten változhatatlansága nem azt jelenti, hogy messze a földi nyüzsgés fölé emelkedve, merev mozdulatlanságban marad, és semmitől sem hagyja magát megérinteni, hanem azt, hogy alapvető ragaszkodással hűséges marad terveihez, ígéreteihez, szándékaihoz. Ezért adott esetben változni képes, amikor az a tervei, ígéretei, szándékai beteljesülésének érdekét szolgálja. […] Az emberek – jó vagy rossz irányba történő – megváltozására való válaszként Isten feltűnően gyakran változtatja meg a maga terveit. Ez nem jelenti azt, hogy megbánná korábbi tetteit, azt viszont igen, hogy ezentúl másképpen fog cselekedni ugyanazon cél elérésének érdekében.”

Jézus Krisztus halálában Isten ítélete és szeretete egyesül egymással, éspedig úgy, hogy ezen többé nem kíván változtatni. Ezt Pál apostol így fogalmazza meg: „Mert Istennek minden ígéretére Krisztusban van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére.” (2Kor 1,20)

Magasztalunk Istenünk, hogy Te nem vagy szeszélyes, megbízhatatlan és következetlen, mint az emberek, hanem olyan Isten vagy, aki az emberi bűnbánatra válaszul meggondolhatja magát, és gyakran meg is gondolja magát, és enged a büntetésből. Hálát adunk Neked azért, hogy Jézus Krisztusban megbánhatatlanul és visszavonhatatlanul igent mondtál a mi üdvösségünkre.