Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. (6)

Apja kétkedő és babonás szokásaival ellentétben Jónátán a hit embere. Hite motiválja, de nem az önmagába vagy képességeibe vetett hit, hanem az Isten hatalmába és hűségébe vetett hit. A hit néhány fontos vonását ismerhetjük fel abban, amit a fegyverhordozójának mond: „Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást.” Először is, nem feltételezi, hogy Istennek úgy kell cselekednie, ahogyan Jónátán szeretné. Isten szabadon cselekedhet, ahogyan Ő jónak látja. Isten nem manipulálható, Őt nem lehet cselekvésre kényszeríteni, azzal ellentétben ahogyan Saul elrendeli, hogy hozzák el a frigyládát, hogy ezzel bebiztosíthassa Isten jelenlétét és cselekvését.
Ugyanakkor ebben a hitben egy erőteljes „háta” is jelen van. Ez a „hátha” fontos része a hitnek. Dániel könyvében a három héber férfi így válaszolt az izzó tüzes kemencéből Nabukadneccár királynak: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is…” Jézus így imádkozott a Gecsemáné-kertben: „Atyám, ha akarod…” Jónátán elismerte Isten hatalmát, de megértette, hogy nem kötelezheti vagy kényszerítheti Istent cselekvésre. A hit nem diktál Istennek, mintha a Seregek Ura lenne a kifutófiúja. A hit felismeri saját tudatlanságának mértékét, és tudja, hogy a legtöbb helyzetre vonatkozóan nem ismeri az isteni forgatókönyvet. Ez a „hátha” az imaélet létfontosságú része is. Ez a „hátha” indít bennünket az imádkozásra: Isten hátha meghallgatja imádságunkat. Annak a lehetőségnek az elismerése, hogy Isten meghallgatja imádságunkat, a kegyelem trónusához vonz minket.
Jónátán mondatának a második részében az Isten korlátlan hatalmába vetett hit mutatkozik meg: „az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást.” Az isteni szabadítás sikere nem azon múlik, hogy milyen mértékű segítséget kap Isten az ő népétől. „Az ÚRtól jön a szabadítás” – mondja a zsoltáros (3,9). Isten „nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből” – fogalmaz Pál apostol (ApCsel 17,25). Jónátán ismerhette Éhúd, Samgar vagy Gedeon történetét. Isten ígéretei is bátoríthatták: „ti üldözitek majd ellenségeiteket, és elhullanak fegyvereitek által. Közületek öten elüldöznek százat, és százan tízezret üldöznek, és elhullanak ellenségeitek fegyvereitek által.” (3Móz 26,7-8) Vagy: „Nagy és erős népeket űzött ki előletek az ÚR, és senki sem állhatott meg előttetek mindmáig. Közületek egy elkerget ezret, mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek.” (Józs 23,9-10) Isten bármit megtehet, a körülményektől függetlenül.
Hűséges, szabadító Istenünk, ha Te velünk vagy, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiadat nem kímélted, hanem mindnyájunkért odaadtad, hogyan ne ajándékoznál nekünk vele együtt mindent?