Alig végzett az égőáldozattal, amikor megérkezett Sámuel. Saul eléje ment, hogy áldással köszöntse őt. De Sámuel megkérdezte: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd mellőlem, te pedig nem érkeztél meg a megbeszélt időre, a filiszteusok pedig már összegyűltek Mikmászban, azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálban, és én még nem esedeztem az ÚRhoz. Összeszedtem hát a bátorságom, és bemutattam az égőáldozatot. (10-12)

Néhány fejezettel korábban, miután felkente Sault, Sámuel két utasítást adott neki. Az első az volt, hogy támadja meg a filiszteus előőrsöt. A második az volt, hogy miután megtámadta a filiszteusokat, menjen Gilgálba, és várjon hét napot Sámuelre, hogy áldozatot mutasson be, mielőtt az további utasításokat adna neki. A filiszteusok megtámadása megtörtént Jonatán vezetésével. Saul pedig már Gilgálban van, és Sámuelre vár. Hét napig várt, de Sámuel nem érkezett meg.

Érthető Saul aggodalma. A filiszteus sereg hatalmas volt és ijesztően közel volt, Saul serege pedig fogyatkozott és rettegett. Saul folyamatosan Sámuelt keresi, de Sámuel nem jön. Bizonyos fokig együtt tudunk érezni Saullal. Várjuk, hogy Isten tegyen valamit, de úgy tűnik, hogy Ő csak lassan reagál. Mit kellene tenni ilyenkor?

Mit kellett volna Saulnak tennie? Három dolog szerepelt a listáján: támadja meg a filiszteusokat, Gibeában, menjen Gilgálba, és várjon. A konkrét utasítás az volt, hogy hét napig várjon, amíg Sámuel megérkezik és akkor majd tudtára adja, hogy mit kell tennie. Saul Isten parancsa alatt állt, és engedelmeskednie kellett neki, azaz hallgatnia kellett Sámuelre a további parancsért. Amikor Sámuel nem jött, Saul maga mutatta be az égőáldozatot. És amint végzett vele, íme, megérkezett Sámuel. Sámuel válasza Saul üdvözlésére mindösszesen ennyi: mit tettél?

A kérdés emlékeztethet Isten Ádámhoz intézett kérdésére: hol vagy? És ahogyan Ádám tette Évával, Saul is megpróbálta elhárítani magáról a felelősséget. Ujjal mutogatott a népre, amely elhagyta őt, a betolakodó filiszteusokra, és különösen Sámuelre: „te nem érkeztél meg a megbeszélt időre!” Saul úgy gondolta, hogy az adott körülmények között a legjobb, amit tehet, hogy Isten kegyét keresi, ezért mutatta be ő az áldozatot. Ezzel túllépte azt, amire felhatalmazást kapott. Az áldozatok bemutatása a papok feladata volt. Saul cselekedete három szempontból is engedetlenség volt. Először is felülbírálta Isten szavát. Nem engedelmeskedett Isten utasításainak. Másodszor Saul pontosan azt tette, amire Izráelnek igénye volt: elutasították Isten tekintélyét, és királyt kértek, hogy ő vezesse őket. Ez a király pedig úgy vezette őket, ahogyan ő akarta, nem pedig Isten szava szerint. Harmadszor pedig lealacsonyította az áldozatot, babonásan kezelte azt, ahogyan korábban a nép és Éli fiai a frigyládával bántak. Az áldozatot nem istentiszteletként, hanem „szerencsehozó amulettként” használta, hogy elhárítsa a filiszteus veszedelmet és elnyerje Isten kegyét.

Saul nem volt felkészülve tetteinek következményeire. „Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek, az ÚRnak a parancsát, amelyet parancsolt neked” – hangzik az ítélet.

Urunk, Istenünk mi is szoktuk azt gondolni, hogy jobb cselekedni, mint semmit se tenni. Segíts megtanulni, hogy Rád várni nem semmittevés. Ha Te azt mondod nekünk, hogy várjunk, segíts hittel várni. Segíts várni és Benned bízni.