Amikor Saul meghallotta ezeket a dolgokat, megszállta Isten lelke, és nagy haragra lobbant. Fogta két jármos ökrét, földarabolta azokat, és szétküldte a követek által Izráel egész területére ezzel az üzenettel: Így fognak bánni annak az ökrével is, aki nem vonul hadba Saul és Sámuel vezetésével! Ekkor az ÚR rémületbe ejtette a népet, és az egy emberként kivonult. (6-7)

Amint azt Saul a győzelem után elismerte, az Úr szabadította meg népét, nem pedig az újonnan felkent király. Isten Lelke ragadta meg Sault és késztette cselekvésre, majd az „Úr rémületbe ejtette a népet” és késztette őket is cselekvésre. Mi volt pontosan ez a rémület? Talán attól féltek, hogy Saul azt teszi velük, amit az ökrökkel tett? Jóllehet Saul csak azzal fenyegetőzött, hogy ugyanezt teszi az ő ökreikkel is. A királytól való félelem némileg érthető, ha felidézzük Sámuel megdöbbentő jóslatait arról, hogy milyen is lesz majd a király (1Sám 8,11-18). De akkor ez állna itt: „a király rémületbe ejtette a népet.” Az sem valószínű, hogy az ammóni Náhástól rémült meg a nép, mert akkor azt olvasnánk: „Náhás rémületbe ejtette a népet” vagy „az ammóniak rémületbe ejtették a népet.”

Az „Úr félelme” az egyik legmagasabb erényként jelenik meg a Bibliában. Ezt a félelmet a „bölcsesség kezdetének” és az „ismeret kezdetének” is nevezik. Itt most nem félelemről, hanem rémületről olvasunk. Ézsaiás prófétánál is előfordul ez a szó, amikor az Úr félelmetes (valójában: rémületbe ejtő) fenségéről és méltóságáról ír a próféta (Ézs 2,10.19.21), amikor elképzeli Isten ítéletének a napját, amikor Isten rémületbe ejtő fensége és méltósága miatt az emberek sziklák közé, barlangokba vagy földbe vájt lyukakba bújnak.

Vannak keresztyének, akik igyekeznek kerülni, hogy Istennel kapcsolatban a félelmetes vagy rémületbe ejtő jelzőt használjuk, mivel Isten szeretetét és kegyelmét akarjuk hangsúlyozni. A Biblia azonban tud isten félelmetes és rémületbe ejtő voltáról.

Saul történetében Isten rémületbe ejtő fensége és méltósága jó gyümölcsöt termett Izráelben. Először is azt eredményezte, hogy engedelmeskedtek a felkent királynak, hiszen a nép válaszolt a hívására. Másodszor egységet eredményezett: „együtt mentek ki.” Harmadszor pedig megfelelő cselekvést eredményezett, mivel részt vettek a fenyegetés alatt élő nép megszabadításában.

Jézus Krisztus, Te arra figyelmeztetsz bennünket, hogy ne féljünk az emberektől. Az emberektől való rettegés megoszt minket egymás ellen, káoszt teremthet az életünkben, és akár bénult lelkiállapothoz is vezethet, amikor elmulasztjuk a megfelelő cselekvést. A Te félelmed, rémületbe ejtő fenséged és méltóságod azonban jó gyümölcsöt terem a Benned hívők életében. Az istenfélelem istenismeret, a rossz gyűlölése, „az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére”, „jutalma gazdagság, dicsőség és élet.” Segíts így tekinteni Rád, a Te félelmetes fenségedre és méltóságodra.