Akkor megszáll téged is az ÚR lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel. … És amikor megfordult [Saul], hogy eltávozzék Sámueltől, Isten megváltoztatta a szívét (6,9)

Ez a történet Isten Lelkének szerepét emeli ki. Valójában a három jel közül, amely a megjövendölés szerint Saullal megtörténik, csak a Lélek Saulban végzett munkájának története van elbeszélve. Isten Lelkének a szerepe a prófétálásban elsősorban az, hogy megerősítse Saul Izraelben betöltött vezetői szerepét. Itt hasonló szerepet tölt be a Lélek, mint Mózes történetében a hetven prófétáló vén összegyűjtésében (4Mózes 11,16-25). Hogy megerősítse legitimitásukat, Isten Lelke leszállt a vénekre, és prófélták, de csak akkor, máskor nem. Ezek a vének tehát nem lettek prófétákká, mivel ez Isten Lelkének ideiglenes megnyilvánulása volt rajtuk azért, hogy megerősítést nyerjen isteni kikiválasztottságuk a szolgálatra.

A történet még inkább rávilágít arra, milyen szerepe van Isten Lelkének a személyes átalakulásban, amikor Saul más emberré lesz. De szó van ebben a történetben Isten Lelkének szabadságáról és kiszámíthatatlan természetéről is, hiszen még Sámuel maga sem vehette észre Saul szívének megváltozását, amikor az megtörtént. Később a történetben, miután Saul engedetlensége miatt Isten elvette őt mint királyt, és az Isten Lelke eltávozott tőle (1Sám 16,14), a Lélek ismét rászállt Saulra, ezúttal azért, hogy semlegesítse Sault, miközben Dávidnak lehetősége van elmenekülni előle (1Sám 19,23-24). A szél fúj, amerre akar (Jn 3,8).

Jóllehet Isten Lelkének munkája Saul történetében előrevetíti a Szentlélek munkáját a mai hívőkben, fontos, hogy ne tegyük egyenlővé a kettőt. Az Ószövetségben Isten Lelkének az egyénekben való megjelenése minden alkalommal kivételes. Ebből a történetből kiindulva jól láthatjuk azt, hogy Isten nem hív el minket szolgálatra anélkül, hogy előbb ne hatalmazna fel a szolgálatra. A felhatalmazást itt elsősorban abban látjuk, hogy Isten megváltoztatta Saul szívét, azonban sohasem állítja azt, hogy Isten Lelke most már Saulban lakozott. Ezért, bár vannak hasonlóságok Saul története és a Szentlélek által való felhatalmazás keresztyén tapasztalatai között (pl. ApCsel 2), a kettő közé nem tehetünk egyenlőségjelet. Míg az Újszövetség kifejezetten kijelenti, hogy a Lélek a hívőkben lakik: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” (1Kor 3,16-17), az Ószövetségben erről soha nem esik szó. Az Újszövetségben a Szentlélek hívekben történő lakozása valami új, amit Krisztus kereszthalála tett lehetővé. AZ Ószövetségben Isten Lelke általában egy valószínűtlen személyt ragad meg (például Gedeont vagy Sault), akit Isten arra választott ki, megszabadítsa az ő elnyomásban szenvedő népét. Ez elsősorban Istennek az ő népével, Izráellel való törődéséből fakad, nem pedig az egyénnel és annak Istennel való személyes kapcsolatával való isteni törődésből.

Magasztalunk Urunk, amiért tudhatjuk, hogy testünk a bennünk levő Szentlélek temploma, akit Tőled kaptunk, és ezért nem a magunkéi vagyunk. És ha a Te Lelked lakik bennünk, akkor mi nem test szerint éltünk, hanem Lélek szerint. Hadd legyen így!