"Olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat!" (20)

Izráel Istentől való elszakadása új szintre emelkedett. A bírák kora azzal telt, hogy a nép elfordult az Úrtól, aki engedte, hogy a környező népek hosszabb-rövidebb ideig megnyomorítsák őket. Amikor rájöttek, hogy ez miért történt, visszatértek az Úrhoz, szabadításért könyörögtek. Ekkor kaptak az Úrtól egy bírát, aki megszabadította őket. Aztán kezdődött minden előről.

A filiszteus elnyomástól 20 évig szenvedtek. De ez a szabadulás most sem elég ahhoz, hogy megmaradjon a nép az Úr mellett. Lélekben már elszakadtak, leváltak az Úrról, s mostmár fizikailag is szeretnének. Az Úr királyságát cserélni akarják emberi királyságra. Hiába mondja

el Sámuel az ellenérveket, a nép hajthatatlan. Az Úr pedig engedi Sámuelnek, hogy királyt válasszon a népnek.

Persze a népnek van jó magyarázata erre: Sámuel idős kora, a hozzá méltatlan fiai, de ez csak ürügy. Mert igazából olyanok akarnak lenni, mint a többi nép. Akik látják a királyukat, aki harcba megy velük, aki irányítja őket. Ehhez képest semmi sem baj, amit felsorol Sámuel, hogy a királysággal jár. Látható királyt akarnak minden áron – s ezzel lázadnak Isten ellen.

Az Úr pedig szívből jövő engedelmességet vár az embertől. Ezért engedi meg, hogy királyuk legyen. Ezért teszi lehetővé, hogy megéljék ennek a döntésnek a következményét.

Milyen gyakran ignoráljuk mi is, Isten mai népe Urunk szavát! Milyen gyakran gondolja az ember, hogy a szabadsága azt jelenti, hogy Istentől függetlenül tehet azt, amit akar. Hányszor ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez, amikor töredékes ismereteink alapján döntünk. S hányszor szenvedünk, mert a dolgok mégse úgy alakultak, ahogy terveztük, nem az lett, amit vártunk. Mert nekünk is hagyja az Úr, hogy a bűn útjának a végére járjunk. Teszi ezt az Úr abban a reményben, hogy eljön az a helyzet, az a nemszeretem állapot, ami visszafordít hozzá.

Mert azt szeretné, hogy mi is hozzá tartozzunk, az Ő népe tagjai legyünk. Teljes szívünkből.

„Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek” (Mk 9,24). Ámen