Az ÚR ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 2Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és a jósokat, és megkérdezték: Mit tegyünk az ÚR ládájával? Mondjátok meg, hogyan juttassuk vissza a helyére?(1)

Doktor Bubótól származik az a mondás, hogy ha fáj és nem mentél orvoshoz, nem fáj eléggé…

Úgy tűnik, a filiszteusoknak sem fájt eléggé, hogy rájuk nehezedett az Úr keze, hiszen hét hónapig maradt náluk a szent láda. Tudták mitől, illetve Kitől szenvednek, de nem tettek semmit, hogy szűnjön a nyomás.

Halogatásnak tűnik. Márpedig az ember akkor halogat, ha bizonytalan, tanácstalan, fél, vagy úgy gondolja, hogy nem tud megbirkózni a feladattal.

A filiszteusok tanácstalanok voltak. Kínos volt számukra politikailag, hogy bármit lépnek, az a vereség beismerése. Arra rájöttek, hogy a szent láda kérdés nem fegyverrel megoldható probléma. Tanácstalanok voltak, azért halogatták a megoldást. Hét hónap kellett az elhatározásig, hogy megkérdezzék a papokat meg a jósokat, hogy mit tegyenek. Jó tanácsokat kaptak: ne sértsék tovább Izráel Istenét és küldjenek engesztelő áldozatot a szent ládával. Kapnak még egy plusz intést is, hogy ne keményítsék meg a szívüket, mint egykor tette a fáraó, mert ezzel is csak a népnek okoznak szenvedést.

A filiszteus vezetők eszerint cselekszenek. És miután hazakerült a szent láda, úgy gondolták minden rendben van. A kérdés csak az, hogy ha már meggyőződtek arról, hogy Izráel Istene az az élő, igaz Isten, aki előtt a bálványok ledőlnek, miért nem csatlakoztak, miért nem kezdték el követni, szolgálni az Urat…

A halogatás ma sem ismeretlen. Lustaságból, félelemből, önbizalomhiányból, tehetetlenségből és sok más okból halogatunk ma is. Utólag, ha már túlestünk azon, amit halogatni lehetett, de elhalasztani nem, kiderül, hogy fölösleges volt. Nem nyertünk vele semmit: se időt, se erőt, nem sikerült legyőzni a halogatás okát, de jött a határidő. Utólag látszik az is, hogy inkább vesztenivalónk van a halogatással: időn, erőn, de akár anyagi hasznon kívül elveszthetünk ügyeket, kapcsolatokat, de barátokat is.

Lehet halogatni az Úrral való kapcsolatfelvételt, kapcsolattartást is. De vigyázzunk, mert el lehet szalasztani az alkalmat. Fogadjuk meg Pál apostol intését: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef 5,15-17).

„Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk…” (JerSir 5,21 Ámen