„Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél? Hiszen én idegen vagyok!” (10)

Bóáz jóindulata törvényt sért. Isten egyértelműen megparancsolta övéinek, hogy móábi soha nem tartozhat a választott néphez, mert a pusztai vándorlás alatt „nem jöttek elétek kenyérrel és vízzel az úton”, sőt, még békességükkel és javukkal sem szabad törődniük Izráel fiainak (5Móz 23,4-7). Ruth csodálkozásában tehát nem pusztán egy kedves gesztus fölötti meghatódottságot fedezhetünk fel, hanem egy hithű izraelita merészsége fölötti megrökönyödést. Nehéz áthidalni a feszültséget, ami ezekben a jelenetekben a régi történetek és a szereplők saját megtapasztalásai között feszül. Bóáz hallotta Ruth ragaszkodását, a hűséget, amit anyósával szemben tanúsított, és úgy tűnik, a fiatal özvegy jelleme és hite felülírta a törvény szó szerinti betöltéséből adódó előítéletét.

A keresztyén ember nem tudja ezt a jelenetet nem az Újszövetség fényében olvasni. Hiszen egy olyan Krisztust követünk, aki minden érvényben lévő etnikai sztereotípiák ellenében megkegyelmez a kánaáni asszonynak (Mt 15,28), aki unos-untalan a társadalom kivetett rétegei felé fordult, és az első követőit meghökkentette, amikor egyértelművé tette számukra: az üdvösség nem csak a hithű és benne bízó zsidók számára ajándék, hanem mindenkinek, akit ők maguk tisztátalannak tartanak. Isten irgalma egy egyre szélesedő folyó, egy egyre tágabbra nyíló kapu. És boldogok azok a Bóázok, akiket nem öl meg a betű, akik nem ragaszkodnak a törvény betűihez, hanem készek az emberi kiszolgáltatottság és nyomorúság pillanataiban felismerni a nagylelkűség útját. Akik nem csak tanítják, hanem szavaikkal és tetteikkel élik Jézus akaratát: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot” (Mt 9,13). Akik képesek kenyeret adni annak is, akiknek ősei megtagadták azt saját népétől. Akiknek a szeme felnyílik arra, hogy az idegenben meglássák önmagukat.

Imádság: Kihoztál minket a szolgaság földjéről, Urunk. A föld végéről hívtál magadhoz. Idegenek voltunk előtted, és íme, a te gyermekeidnek mondasz minket. Kérünk téged, add a te Lelked nekünk, hogy ebben a nagylelkűségben és irgalomban legyünk jelen a világban! Ámen.