„ … Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.” (35-37)

Miközben ott ültek az ártatlant keresztre feszítők és várták Jézus halálát, fejük felett ott volt az a híres tábla. INRI – Názáreti Jézus, a zsidók királya. Nem is gondolták volna, hogy ez a felirat saját vádiratuk is egyben. Őket vádolja és saját elvetemültségüket mutatja meg. Minket vádol és saját bűnösségünkre mutat rá. Ki az én királyom? Kinek van hatalma felettem? Kinek engedelmeskedem? Sok szép lelki ének fogalmazza meg Jézus ÚR és Király mivoltát, de hova halkulnak, hova fakulnak ezek a dalban megfogalmazott vallomások a mindennapjainkból? Azok az akkori katonák saját uruknak engedelmeskedtek. A Szentírás és hitvallásaink is világosan fogalmaznak, nekünk csak egyvalaki lehet a Királyunk, rajtunk csak egyvalaki uralkodhat, ugyanis: „nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.” (HK1kf) Szabadságszerető és szabadságot nagyra tartó emberekként mikor és legfőképp miért feledjük el, hogy kinek a hatalma, ereje, jósága szabadított fel minket?