„Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya! Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele. „ (27-30)

Ha múzeumban látnánk egy kiállításon a jelenetről készült festményt, meglehetősen zavarba kerülnénk. A katonák Jézust körbevették és tiszteletet adtak neki, hiszen koronát adtak rá és bíborszínű köpenyt. Térdet hajtottak előtte. Legalábbis első pillantásra. Látszólag. Mi pedig tudjuk és fájó szívvel vesszük észre, hogy mennyire lenézték, nem vették komolyan. Nem becsülték, nem hódoltak előtte. Micsoda alávaló gazemberek lehettek?! Igaz rájuk az ézsaiási kijelentés: „ Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem…( Ézsaiás 29,13)” Vajon csak rájuk igaz ez? Vajon csak ők adták meg látszólagosan a tiszteletet Jézusnak? Nem tisztem eldönteni, hogy Te, kedves Testvérem kerültél-e már ilyen helyzetbe. Kerültél-e már olyan helyzetbe, hogy lelepleződött szíved valódi állapota és hozzáállása, miközben keresztyénként éled az életed. Kerültél-e már olyan helyzetbe, hogy a Szentlélek rámutatott: látszólag tiszteled Jézust, de van még egy fogyatkozásod… Könyörögjünk, hogy ettől a hamis látszattól szabadon éljük meg Jézus iránti elkötelezettségünket, mutassuk ki őszinte hódolatunkat!