„…színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.”

(14/b)

C. S. Lewis Keresztény vagyok című könyvében arra kérdésre, hogy mit tegyek, ha nem tudok hinni, azt a tanácsot adja, hogy „színlelj”, ezen azt értve, – mint ahogyan ezt később ki is fejti – hogy cselekedd, és miközben cselekszed, megkapod a hitet is. Az érvelés egyszerű: ismered a parancsolatokat, cselekedd, és élni fogsz. Lényegében ugyanezt javasolja Jézus a gazdag ifjúnak, de a gazdag ifjú azt állítja, hogy „mindezt megtartottam ifjú koromtól kezdve”. A példázatból nyilvánvaló, hogy a gazdag ifjú a törvény egy „sajátosan” értelmezett formáját „tartotta meg” ifjú korától kezdve. Amikor Jézus „lefordítja” neki, hogy a gyakorlatban mit jelentene „megtartani” a törvényt (oszd szét mindened, és kincsed lesz a mennyben), akkor az ifjú szomorúan távozik, mert „igen nagy vagyona” volt. Azaz ez a gazdag ifjú a törvénynek csak a „látszatát” tartotta meg, annak a valódi, életet átformáló, megpróbáltatásokkal teli, szenvedést okozó, önfeláldozó, önmagán túltevő, Isten hatalmát előtérbe helyező voltát nem. Csak a látszatát, vagyis ezt mai nyelven úgy fogalmazhatnánk meg, hogy „szépen élt”, de ez csak egy „erkölcsös, polgári” életmód volt, nem valódi hit. A példázatban a kérdés így hangzik: „mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet”, és ezt megfogalmazhatnánk úgy is, hogy a valódi értelme világos legyen: mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet IS. Vagyis, hogy MÉG AZ IS az enyém legyen, hozzáadva ahhoz, amit emberileg birtokolni lehet. Jézus két dolgot állít a válaszában: az egyik az, hogy nem lehet a tiéd az örök élet IS, mert ez a helyzet nem egy is-is, hanem egy vagy-vagy helyzet. (Csendbe és zárójelben jegyezzük meg itt, hogy maga a hit sem egy is-is, hanem egy vagy-vagy helyzet). A másik, amire Jézus rámutat a válaszával, (a vagy-vagy következménye), hogy ELŐBB oszd szét mindened, és ha utána RÁADÁSKÉNT Isten megáld, az már csak egy mellékkörülmény lesz. Előbb keresd Isten országát és igazságát, és mindez ráadásként megdatik, mintegy mellékesen.

Mai igerészünkben Jézus a farizeusokhoz és írástudókhoz szól, mondandója hasonló ahhoz, amit a gazdag ifjúnak mond, de itt már „lemondó” jellegű, és inkább csak ténymegállapítás. A C. S. Lewis-i „színlelés” lényegével ellentétben a farizeusi színlelés lényege, hogy miközben azt állítod, hiszel, aközben a cselekedeteid, a gyakorlati szinten történő „hited” csupán kirakat, csupán látszat, csupán „marketing”. Pál apostol egy helyen azt mondja, hogy „mindegy, hogy színből vagy szívből”, de a lényeg, hogy gyakorlatban „igazian”, vagy „valódian”, és ebben az igaziságban és valódiságban mindig benne van valamilyen mértékű lemondás, szenvedés, felelősségvállalás, küzdelem, és az Isten iránti feltétlen engedelmesség. Mint akik komolyan veszik: cselekedd, és élni fogsz.