Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Nem adják fel a farizeusok! Jobbnál jobb ötletekkel jönnek, csak hogy Jézust valamilyen módon vallásellenesnek tarthassák…

A legfontosabb parancsolatot szeretné tudni egyikőjük. Erre Jézus összefoglalja a tízparancsolatot. Érdekes, megtehetné, hogy egyetlen szóban foglalja össze, ami a szeretet, hiszen ezzel mindent elmondana. De félő, hogy ezt nem értették volna meg. Ezért osztja két részre: „Szeresd az Urat” és „szeresd felebarátodat”. És ez kétirányú: vertikálisan, fölfelé, Isten felé mutat az egyik irányba, és horizontálisan, vízszintesen pedig a másik emberre mutat. Mert csak így működhet a szeretet: Istenre és egymásra figyelve. A felebarát szeretetéhez hozzáteszi Jézus: „mint magadat”. Érdekes kitétel… Aki az egoizmusra, az önzésre gondol, az rossz úton jár. Nem arról van itt szó, hogy az ember magát a másik elé helyezze, hogy kivételt tegyen önmagával szemben. Hanem arról, hogy hogyan szerethetné valaki a felebarátját, ha önmagát nem szereti, nem fogadja el. Aki önmagában csak a rosszat látja, az hogy látja meg a jót a másik emberben? Aki nem elég jó önmagának, aki leírja magát, aki lealacsonyítja magát, az ugyanezt tudja csak tenni a másikkal is. Az tudja szeretni az embertársát, a felebarátját, aki elfogadta önmagát, mint aki Teremtőnk egyedi és különleges, tökéletlenségben is tökéletes teremtménye, az tudja elfogadni ugyanígy a másik embert.

A legfőbb parancsolat kettősségében is egy: szeretni. Nem akkor kell szeretni Istent, ha imameghallgató gépezetként teljesíti a kéréseinket. Nem azért kell szeretni a felebarátainkat, mert megtesznek nekünk/értünk valamit. Nem azokat kell csak szeretni, akiktől mi is szeretetet kapunk. Ez a szeretet feltétel nélküli kell legyen. Szeretlek, mert szeretlek – ahogy Gyökössí Endre fogalmazta meg egykor.

Képesek vagyunk erre a szeretetre?

„Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk, szeretet töltsön el minket, add ezt nekünk, ó add, Urunk! Hadd legyünk testvéri szívvel mindnyájan egyek benned, lobbantsa lángra szívünket szereteted!” Ámen