Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. (29)

Jézust a szadduceusok is megpróbálták felhasználni tételük, hogy nincs is feltámadás, igazolására. Mózes törvényére hivatkozva egy képtelen történettel állnak elő és kíváncsian várják, hogy Jézus megerősíti a tételüket vagy sem. Erre válaszol Jézus ezzel a mondattal: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.” Tény, hogy ha ismerik az Írásokat, akkor olvashattak volta Ezékiel látomásáról, vagy ismerhették volna Jób mondatát: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött…” (Jób 19,25). De ők csak a Mózes könyveit vették komolyan a szent iratok/könyvek közül. Emiatt a látásmódjukba nem fért bele a feltámadás-hit.

Jézus válaszában rámutat a probléma gyökerére: nem ismerik Isten hatalmát. Az eredeti szövegben szereplő dünamisz szó a hatalom mellett erőt is jelent. Vagyis olyan hatalmat, amely mozgásba lendít, aminek ereje van, ami nem tekintély, jog vagy jogosultság. Hatalom, amely erős ahhoz, hogy megálljon, megmaradjon, szilárdságában is erősen, dinamikusan, mozgalmasan.

Ilyen az Isten ereje. Önmagában. Vagy ha ránk is szüksége van, akkor a mi erőtlenségünk kell ahhoz, hogy az ő ereje hasson rajtunk keresztül. Gondoljunk csak Pál apostolra, aki erőt kért és helyette bíztatást kapott: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz”. Mi mennyire ismerjük az Isten erejét, hatalmát?

Tapasztaltuk-e már, hogy a mi erőtlenségünket is erőssé tette az Isten ereje?

Jó tudni, amit Pál apostol mond: „Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre”. (2Kor 9,8)

Urunk, szükségünk van a Te erődre és hatalmadra, hogy erőtleségünk által érhessen célhoz a mi erőnk! Ámen