"Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni." (37)

Ismerős a közmondás: mindenki magából indul ki. Azt jelenti ez a mondás, hogy mindenki csak azt tudja elképzelni, megérteni, amit már megtapasztalt, megélt a saját életében. Elolvasva ezt a példázatot, ez jutott eszembe. Nem véletlenül. Mert nagyon jól megfigyelhető, hogy mennyire más a gazda és a munkások viszonyulása.

A gazda – ma úgy mondanánk: előrelátó vállalkozóként munkahelyet akar teremteni. Ezért szerződtet munkásokat, hogy műveljék az újonnan telepített szőlőt.

A munkások pedig végezték a dolgukat. A probléma akkor keletkezett, mikor a gazda szüret után küldte az embereit a járandóságáért. Itt derül ki, hogy mennyire más srófra jár a munkások agya. A gazda küldötteit ugyanis megverik, elzavarják, megölik a szolgákat, végül még a gazda fiát is.

Ez volt a válaszuk a gazda jóságára. Ők nem tudtak másmilyenek lenni. Meg akartak élni, jól akartak élni. DE a saját normáik, a saját gondolataik, a saját szabályaik szerint. És ez egész más volt, mint a gazdáé…

A kérdés az, hogy mit jelent ez most a mi számunkra?

Elsősorban azt, hogy nekünk is, mint Isten népe ma élő tagjainak, megadatott a felelősség kérdése: mit teszünk mi a gazda üzeneteivel, üzenet-hordozóival?

Meghalljuk/meghallgatjuk egyáltalán az üzenetet?

Tudjuk -e, szeretnénk-e teljesíteni a feltételeket?

Másrészt mi is csak magunkból tudunk kiindulni. Csak az tudja feltételezni a jóságot a másikról, aki már megtapasztalta a saját bőrén.

Az tud rosszindulatra gondolni, aki maga nem tud jóindulattal közeledni a másik ember felé.

Az tudja feltételezni a szerelméről, hogy meg fogja csalni, aki maga már félrelépett.

Az feltételezi a másikról, hogy becsapja, akit már becsaptak vagy már maga is becsapott valakit.

Az nézi le a másik embert, aki már elszenvedte a lenézést. Az az ember nem tud tisztelni másokat, aki maga is már érezte a saját bőrén, hogy nem tisztelik – és folytathatnám a sort.

A jó hír az, hogy ebből a negatív spirálból ki lehet lépni.

HA az Isten Fiával, Jézus Krisztussal nem szembe megyünk, nem negligáljuk, hanem elhisszük, hogy értünk is meghalt a kereszten.

Egész más lehet az életünk, ha elfogadjuk ezt az áldozatot. Egész más lehet az életünk, ha nem a saját mércéink szerint akarunk élni, hanem betartjuk az Isten országa szabályait.

Ha jól akarunk élni, ha jót akarunk magunknak, válasszuk ezt az utat.

Megvalljuk Urunk, hogy nem mindig sikerül odafigyelnünk se a gondolatainkra se a szavainkra. Látszik is az életünkön olykor… Bocsásd meg, hogy sokszor meg se halljuk a kérdést, amiből kiderülhetne a hozzád való viszonyunk. Kérünk ne ezek alapján ítélj meg bennünket, hanem szereteted fényében takard el a hiányosságainkat. És főleg segíts, hogy meghalljuk a Te szavad! Segíts, hogy tudjuk ahhoz mérni nemcsak a gondolatainkat, szavainkat, hanem az egész életünket is. Krisztus Jézusért kérünk. Ámen