,,Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

(28-30)

Jézussal vitáznak itt a zsidók főemberei, s mint ahogy tudjuk, mindig gáncsot akarnak vetni neki. Mit akar ezzel a példázattal Jézus ott és akkor mondani? Azt, hogy ti – kérdezők – igazán ismeritek az Isten akaratát. Már minden törvény törvénymagyarázatát leírtátok, s mégsem úgy éltek, ahogy magyarázzátok, ahogy tanítjátok. Ti vagytok bizony az a fiú, aki azt mondja, hogy igen, de aztán maradtok ott, ahol vagytok. Nem cselekszitek az Isten akaratát. Aztán hozzáfűzi: ,,Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.” (31.v)

Azok előznek meg titeket, akik talán egy életen át mondták a Törvényre, hogy: nem! Jön Jézus, hirdeti az evangéliumot, és kik veszik körül? Vámszedők, halászok, parázna nők, bukott emberek, Zákeusok, Bartimeusok és Jeruzsálem szegényei. S Jézus a ,,nagy szenteknek”, a ,,nagy vallásosoknak” mondja: ezek fognak titeket megelőzni. Ez az első jelentése akkor és ott félreérthetetlen.

Van a példázatnak egy mélyebb rétege is, lélektani vetületű. Vannak emberek, akik szinte kényszeresen, az első szóra, ami feléjük irányul, hogy valamit tegyenek, az az első reakciójuk, s azt is mondják: nem.

S vannak emberek, akik egyszerűen nem tudnak nemet mondani, s egy életen át, szinte mindenre azt mondják: igen. Miért van ez? Nevelési gellert kapott emberek ők, akiket nagyon keményen neveltek, s vannak olyan gyermeklelkek, akik a szeretetlen nevelés alatt megkeményedtek. De mikor felnőnek, reakcióképpen, rideg nevelésük folytán mindenre reflexszerűen nemet mondanak. S vannak, akiknek gyermekkorukban összetörték a lelki gerincét, s nem tudnak nemet mondani, csak igent.

Sok ilyen dackorszakban élő felnőtt van, akinek első szava ez: nem. És hány olyan, akinek úgy összetörték lelki gerincét, hogy mindenre rögtön igent mond! Azután viszont nem csinálnak semmit. Ők a gumi emberek: ha benyomod őket ököllel, rögtön engednek, ha kihúzod a kezedet, visszarugózik az egész. Mindig mindenkinek igazat adnak, mindenre igent mondanak, de marad minden a régiben.

Tulajdonképpen igazi és maradéktalan öröme ennek a példázatbeli apának egyik fiában sincs. Az egyik azt mondja, hogy megy, de mégsem. A másik meg azzal szomorítja meg, hogy ,,nem” az első reakciója… Tehát kimarad itt egy fiú. Az, aki igazán örömet szerezne az apának. Falu Tamás egyik versében áll: ,,Minden élet drága csipke, évek szálaiból szőve. Mintáját az adja mindig, ami hiányzik belőle.” Mégis benne van a történetben, csak nem itt, hanem később, a harmadik fiú! Az a történet csodája, hogy ami tőlünk nem telik, azt Ő kipótolja. Ez a csipke adja ennek a történetnek a szépségét. A harmadik fiú, Ő maga Jézus Krisztus, Aki tud nemet mondani amikor kell, s tud igent mondani végérvényesen, s menni a keresztre.

Imádság:

Uram, gyógyísd meg az én torzó, elhibázott életemet! Bocsásd meg gyáva szavaimat! Köszönöm, hogy tökéletes Fiú voltál. Ámen.