,,Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? …

Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

(23/27)

A főpapok és a nép vénei felszólítják Jézust: ,,Igazold magad!”

Hihetetlen indulat, gyűlölet feszül ebben a felszólításban. Jézust azonban nem lehet felülről lefelé igazoltatni. Őt nem lehet hideg tárgyilagossággal kutatni, mert Ő az Isten Fia.

A Megváltót kérdezni lehet, de kikérdezni nem. Jézus halad keresztje felé, szólítja egy vak koldus, s Ő megáll, hogy megnyissa a vak szemét, mert azt kiáltotta: ,,Dávid fia, könyörülj rajtam!” Hozzá így lehet kiáltani, s Ő még a szenvedés felé vivő útján is lehajol, gyógyít, életet ment.

Gondoljunk arra a jelenetre, amikor Jairus házába igyekszik, és közben a vérző asszony hátulról megérinti a ruhája szegélyét. Jézus azt kérdezte: ,,Ki érintett meg engem?” A tanítványok pedig csodálkozva mondják: ,,Uram, annyian tolonganak itt körülötted, hát ki tudja azt?”

A tolongókat, a könyöklőket, az öklözőket Ő nem veszi tudomásul, a karzat nem érdekli. Akik ott tolonganak, gáncsoskodnak, nem érdeklik Őt – de egy hitből fakadó érintés, az igen. Jézus Krisztus nem lehet semmilyen pökhendi, ravasz, felülről való kutatás tárgya. Ha valaki csak ,,kíváncsiskodik” felőle, tőrbe akarja csalni, hátsó szándékkal kérdezi, annak nem mutatja meg magát, nem nyilatkozik meg. Az Úr feltámadása után Pétertől sem azt kérdezi a Genezáret-tó partján: ,,Mit tudsz felőlem, Péter? Mi a véleményed mindazokról, amik történtek? Egyet kérdez csak: ,,Szeretsz-e engem?” Nem is egyszer kérdezi, hanem háromszor. Péter sírva mondja: „Te tudod, Uram, hogy én szeretlek téged!” És mert valóban szerette az Urat, Péter mindent megtudott arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus.

A szereteten keresztül tudhatunk meg mi is nagy dolgokat Krisztustól, mert akik szeretik Őt, azoknak kinyilatkoztatja magát. Ahogyan szép énekünk mondja: ,,Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.” Jézus tehát nem hajlandó ,,igazolni” magát azok előtt, akik csak hivatalból kérdezősködnek felőle, akik felülről közelednek felé. Pilátusnak sem fog válaszolni, mikor ő majd csütörtök éjszaka faggatja az igazság felől. Mondhatjuk így, hogy Jézust fogni lehet, de megfogni nem. Aki lökdösődik, könyököl körülötte, érteni akarja az érthetetlent, az sose tudja megfogni. Őrá csak rezonálni lehet, kegyelemből! Sajnos lehet egy életen át Jézust tanulmányozni anélkül, hogy valamit megértenénk belőle.

Ő nem csak azt mondta: szeress – hanem bemutatta. Nemcsak azt mondta: bocsáss meg – hanem megmutatta, hogyan lehet megbocsátani, még a keresztről is. Aki elé Isten zsámolyul tette a földet, az megmosta tanítványai poros lábát, rabszolgaköténnyel a dereka körül. Isten Jézusban mindenki számára érthetően szólal meg. Mindenki számára, aki szívével figyel.

Imádság:

Hálát adok Uram, hogy felnézhet a szemem Terád, az egyetlen magaslatra. Dicsőítelek, megöletett Bárány, Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön! Ámen.