,,De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (26-28)

Különös: pár perccel ezelőtt Jézus bejelenti halálát, s egy asszony ezután protekciót kér tőle uralkodásra a fiai számára. Olyan örök emberi ez.

Adler, a neves lélekbúvár azt állította, hogy az ember életének legerősebb rugója ez: hogy mindenkinél különb legyen.

A tanítványok még fiatalok. Még Jézusnál is fiatalabbak. János és Jakab, Zebedeus két fia, azt szerették volna, hogy legyenek ők Jézus „főemberei”. Meg voltak arról győződve, hogy Jézus hamarosan átveszi a hatalmat, mint Messiás, s előre biztosítani akarták pozíciójukat. Erre mondja Jézus: ,,Nem tudjátok, mit kértek”.

Mert Ő már tudja. S azt is, hogy az Ő jobb és bal keze felől, nemsokára nem ülni, hanem függni fognak. De nem a tanítványai. S hogy majd odafönt kié lesz az a két hely, az nem az Ő dolga megadni. A két tanítvány különb akar lenni, mint a többi ember, sőt, különb, mint a többi tanítvány, amiért meg is haragszanak rájuk. Akkor nem szabad álmodni, törekedni, többre vágyni? Nem ezzel van a gond. De mi van, ha több lesz? Ha elérte az ember, amit akart? Sokszor látjuk, minél magasabbra ér valaki a világ felfogása szerint, annál boldogtalanabb lesz. Aki hatalomra jut, gyakran még több hatalmat akar. Van egy régi film: Hely a tetőn. Egy fiatalember nagyon alulról indulva, szívről szívre, emberről emberre taposva, mindenkire rálépve, felküzdötte magát a tetőre. Feleségül vette közben azt, akit nem szeretett, otthagyva azt, akit szeretett. A városkának első tíz embere közé jutott. Azzal végződik a film, hogy áll egy ablakban, kinéz halálosan szomorúan, s mikor a ,,tetőről” lenéz, megjelenik előtte az, akit szeretett és otthagyott a ,,helyért a tetőn”. Egész magatartásán érződik, hogy elveszítette az életet. Megnyert egy világot, de elveszítette az életét.

Azt mondja a lélektan, hogy az egyik legnagyobb ösztön az önmegtartás ösztöne. Mi pedig azt mondjuk, hogy az egyik legszentebb, legmegragadóbb tett az önátadás cselekedete. Életmentő önátadásra tanít minket Jézus. Mikor ezt mondja: Aki nagy akar lenni közöttetek, akkor nem emberek fölé való növekedésről beszél, hanem közéjük növekedésről, szívükbe növekedésről. A beszűkülő élet fájdalmat, a kitáguló élet pedig örömöt okoz. Ti vagytok a só, a fény, a hegyen épített város – mondja Megváltónk. A só, amíg sóz, eltűnik. A tűz, amíg fénylik, ellobog, közben világít és melegít. Világíts és melegíts! Jézus mindent meg is cselekedett, amire tanítványait tanította. Téged is küld: kereszthordozásra, békességszerzésre, életed átadására, az Ő képviseletére!

Imádság:

Drága Atyánk! Segíts, hogy ne zsugorodjunk, hanem növekedjünk: szeretetben, hitben, szolgálatban, igyekvésben, hogy egyszerre figyeljünk fölfelé, embertársainkra és önmagunkra. Hadd éljük át azt a csodát, hogy van értelme az életünknek, van miért élni, elkopni, elfogyni! Ámen.