„Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. Pedig meglátja!” (8-11a)

Próbálom anélkül, hogy lelőném a poént. Illetve nem is poént, hanem a drámát, mert megint egy film jutott az eszembe. Will Smith 2008-as Hét élet című filmjéről van szó. Tehát csak óvatosan, hogy aki nem látta, annak legyen kedve ez után is megnézni. A Will Smith által megformált Ben Thomas figyelmetlenségből - a filmekben sem jó ötlet vezetés közben mobiltelefont nyomkodni - autóbalesetet okoz, amiben heten, köztünk a menyasszonya is életét veszti. Ben, aki ugyan túléli a balesetet, de sok értelmét már nem látja az életének, úgy próbál a lelkén könnyíteni, hogy keres hét embert, akiknek az életét próbálja pozitív irányba megváltoztatni. Hét élet az egyik, hét élet a másik oldalon.

De tényleg, mennyit ér az ember élete? Pusztán materiális alapon már volt, aki megpróbálta meghatározni. Ez alapján a testünkben fellelhető „alapanyagok” ára ma olyan 50 ezer forint lehet. De ekkor nem számoltunk a belső értékeinkkel, pusztán azt vettük számításba, hogy az anyag mennyit ér. Egészen más a helyzet akkor, ha egy beteg életének meghosszabbítására gondolunk. Vajon mennyi pénzt lennénk hajlandóak fizetni azért, hogy pár évvel meghosszabbítsák az életünket? Pár évvel ezelőtt konkrét példát láthattunk erre, 700 millió forint gyűlt össze egy izomsorvadásos beteg kisfiú kezelésére.

Egy másik kérdés, hogy minden élet egyformán értékes? Vajon akkor is összegyűlt volna ez a 700 millió forintos összeg, ha egy felnőtt, esetleg egy idős embernek van szüksége a terápiára, nem pedig egy másfél éves kisfiúnak? És akkor is egyformán értékes két élet, ha az egyikük egy elítélt bűnöző, a másik pedig egy sikeres rákkutató, aki már csak pár lépésre van a betegség ellenszerének megtalálásától? Vagy itt már nem is önmagában az életet nézzük, hanem annak a hasznossága kerül előtérbe?

Szóval mennyit ér az életem? Mennyit lennék hajlandó kifizetni saját magamért váltságdíj gyanánt? Abban talán nincsen vita köztünk, hogy minden élet felbecsülhetetlen értékű. Éppen ezért nem csak az árát nem tudjuk meghatározni, de fizetni sem tudnánk érte. Nem is válthatjuk meg magunkat, hiszen akkora a váltságdíj, hogy képtelenek lennénk kifizetni. De hogyan is akarhatok olyanért fizetni, ami valójában nem is az enyém, hanem az Istené. Ő pedig egyetlen dologgal mér: Jézus Krisztus vérével egyenlíti ki a számlát. Ő ad életet életért, a saját életét az én életemért. A jó hír az, hogy bár valószínűleg így is meglátom a sírgödröt, de a történet ezzel nem ér véget, hanem folytatódik az örök életben.

Úr Jézus Krisztus! A magunk életével, annak a problémáival vagyunk folyton elfoglalva. Arra kérünk, segíts észrevenni, hogy mások élete is értékes. Segíts, hogy észrevegyük a másik ember felbecsülhetetlen voltát, hogy meglássuk benne a testvért, a te gyermekedet, hogy számára is tovább adhassuk, elé élhessük az evangéliumot, hogy te mindent odaadtál értünk. Értem is, érte is. Ámen