„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (2)

Ökumenikus imahéten gyülekeztek a klérus tagjai kis hazánk egyik református templomában. Amikor végre megérkezett az evangélikus kolléga is, nagy mosollyal köszöntötte a többieket: „Erős vár a mi Istenünk!” A házigazda református lelkész még nagyobb mosollyal, sajátos válasszal köszönt vissza: „A miénk is!”

A fenti csipkelődésen és a humoron túl az ember egy nagy vágya jelenik meg. Az a vágy, hogy szeretnénk biztonságban érezni magunkat. Gyerekkoromra visszaemlékezve megjelennek előttem a különféle erődök, amiket építettünk. Volt, hogy párnából a szoba sarkába, esetleg lepedővel, pléddel letakart asztal alatt, máskor odakint, a kíváncsi szemek elől minél eldugottabb helyen. Valójában mindegy volt, hogy hová építettünk bunkert, kellett, hogy legyen egy hely, ahol el tudunk egy kicsit tűnni, ahol nyugodtan tudunk játszani. Később aztán nagy csodálattal néztem a zempléni várakat. A domboldalon felfelé kapaszkodva elképzeltem, hogy milyen cudar nehéz lehetett azt a sok nagy követ felhordani a várfalhoz. Aztán abba is belegondoltam, hogy ha én ilyen nehezen érem el a várat, akkor a támadóknak nyílzáporban, harci felszerelésben még nehezebb lehetett a feljutás. És végül, mindezeket összegezve arra a megállapításra jutottam, hogy bizony várvédőnek sokkal jobb lehetett lenni a biztonságot nyújtó vastag falak mögött. Ami gyerekként nekünk csupán játék volt, elképzelt csaták története, másoknak élet-halál harc, abban egy dolog mindenképpen közös volt: a biztonságot adó menedék.

Szóval vágyunk a biztonságra, a stabilitásra, kiszámíthatóságra. Olyan munkahelyre, ahol előre tudunk tervezni és nem kell attól félni, hogy a következő héten vajon be kell-e még menni. Ahol a munkánkat anyagilag is elismerik, mert szeretnénk stabil hátteret biztosítani a gyerekeinknek. Ugyanakkor amíg a szüleink generációja még egy munkahelyen dolgozott, addig ma már gyakoriak a váltások, mert keressük a jobb lehetőségeket. Szeretnénk olyan társat magunk mellé, aki megbízható, aki stabilitást ad, akivel le tudjuk élni az életünket. Csak éppen, ha körbenézünk, akkor azt látjuk, hogy annyi minden bizonytalan körülöttünk. Sokszor bizonytalanok, nehezen működnek az emberi kapcsolataink. Egy létszámleépítés és máris oda a megélhetésünk. Természetes, hogy vágyunk egy stabil, biztos alapra. Természetes, hogy vágyunk egy erős várra. Amíg a saját ügyességünkben, vagy a másik ember támogatásában bízunk csak, addig előbb vagy utóbb a falak meginognak, oda a stabilitás, a magunk kreálta várak összedőlnek. Akinek a mindenható Isten a menedéke, a biztos pont az életében, az viszont meg fogja tapasztalni, hogy nála oltalomra, megingathatatlan védelemre talál.

Mindenható Úr Isten! Ott van bennünk a vágy a biztonságra, a stabilitásra. Szeretnénk, ha a jövőnk kiszámítható lenne, ha minden rendben lenne az életünkben. Segíts, hogy nálad oltalomra, benned erős várra találjunk!